Nagy-Kálózy Eszter: “Kihívás rádöbbenni, hogy a zsigereidből dolgozol”

2017 február 22. szerda, 8:30

Bemutatóra készül a Nemzetiben, és új terveket sző Rudolf Péterrel. Nagy-Kálózy Esztert a Magyar Idők kérdezte.

A Magyar Idők cikkéből:

“Nem vagyok babonás abban az értelemben, hogy mindig ugyanoda kellene tenni a dolgaimat, vagy ugyanazt a koreográfiát csinálnám, de az biztos, hogy szeretek korán érkezni. Általában egy-másfél órával az előadás előtt már itt vagyok, hogy legyen időm ráhangolódni a darabra. A nehezebb szerepeknél pedig napokkal az előadás előtt az jár a fejemben, hogyan alakítsam a programom. A kétszereplős És Rómeó és Júliára különösen is készülök minden alkalommal” – árulta el Nagy-Kálózy Eszter.

Nagy-Kálózy Eszter

“A próbákon nagyon erősen hat rám az első benyomás, amikor megjelenik előttem valaki, akinek még nincs igazán alakja, de aztán a próbák során egyre több minden rárakódik, és egyszer csak lesz tekintete, arca, járása, beszéde – kialakul a kész karakter. Ghelderode Az Úr komédiásai – Képek Assisi Szent Ferenc életéből című darabjának bemutatójára készülünk most a Nemzeti Színházban, amelynek elején én a fegyveres halál vagyok. Bozsik Yvette rendező ugyanis női alakba képzelte bele a halált, ami végigkíséri az életünket. A harcos alak távol áll attól a fajta nőiségtől, amit legtöbbször a színpadon alakítok, ugyanakkor izgalmas folyamat felkutatni magamban, hogy milyen tulajdonságokat kell ötvöznöm a szerepben. Az irónia is segítségemre van ebben. Különben is kedvelem azokat a nőalakokat, akiknek sajátja a humor és egy kis cinizmus is” – mondta a Nemzeti Színház tagja.

Nagy-Kálózy Eszter az interjúban azt is hangsúlyozta, hogy a kollégáitól rengeteget lehet tanulni. “Szeretek másokat megfigyelni, nagyon tanulságos, ki hogyan dolgozik és gondolkozik a próbán. Amikor a pályámat kezdtem, sokat filmeztem, és fogalmam sem volt a színházról. Gyerekkoromtól filmszínésznőnek készültem. De a Művész Színház fontos állomása lett az életemnek, hatalmas színházcsináló energia gyűlt ott bennünk össze, amelynek az összetartója Taub János főrendező volt. Tulajdonképpen az ő inspirációi alapján jöttem rá, miért olyan fontos nekem a színház. Miközben még javában filmeztem, kezdtem felfogni, mit jelent, amikor az ember estéről estére jelenidőben megtalálja ugyanazokat a mondatokat. Igazi színészi kihívás, mikor rádöbbensz, hogy a zsigereidből dolgozol, és egyszer csak a semmiből – a bevásárlásból – itt kell teremni, élni kell, és hiteles állapotokat megszülni” – mutatott rá a színésznő.

A teljes interjú itt olvasható.