“Eszméletlen jól indult az év” – Szamosi Zsófia válaszolt

2017 február 24. péntek, 8:07

Megkapta a Filmkritikusok díját, a Titkainkkal New Yorkban járt, Oscar-jelölést kapott a Mindenki. Szamosi Zsófiát a 168 Óra kérdezte.


A 168 Óra cikkéből:

“Eszméletlen jól indult az év, most ki sem látszom az elfoglaltságokból, igazán magas kezdés volt, ráadásul készülök egy új filmre is, márciusban kezdődik a forgatás. De biztos vagyok benne, hogy idővel belassul majd minden. Ha filmről van szó, kell egy film. Ha van film, kell egy szerep. Ha van szerep, és egyáltalán szóba kerülök, el kell hogy hívjanak a castingra. Ha hívnak, olyan passzban kell lennem, hogy érdekelje őket a személyem. És nem elég, ha érdekesnek találnak, akkor az enyém, ha engem is választanak. Jó sok ha, ahhoz képest, hogy relatíve kevés film készül. De néha előfordul egészen szerencsés konstelláció is – éppen A martfűi rém történetben esett meg -, amikor nem azt a szerepet kaptam meg, amire behívtak, az Balsai Mónikáé lett, hanem a rendező azt mondta, nézzünk meg egy másik karaktert, mert az jó lehet. És jó is lett” – mesélte Szamosi Zsófia.

Szamosi Zsófia a Mindenki című filmben

Szamosi Zsófia a Mindenki című filmben

A színésznő annak idején a Vígszínházat hagyta ott Pintér Béláékért, erről így beszélt: “Az a döntés is szakmai váltás volt: nem éreztem, hogy a Vígszínházban a helyemen lennék, hiszen nem is igen tudtak velem mit kezdeni, és én sem velük. Még bőven társulati tag voltam, amikor az első Pintér Bélás felkérésem, Az anyám orra olyan jól sikerült, hogy azt gondoltam, náluk jobb dolgom lesz.” Tíz év után pedig szabadúszó lett. “Ez egy hosszú és lassú folyamat végkifejlete. A Pintér Béla Társulat igazi szerzői színház, ugyanaz az ember írja, rendezi, játssza a darabokat, és eljön az idő, amikor az ember elkezd arra vágyni, hogy más alkotókkal, rendezőkkel is találkozzon. Szerintem oda-vissza szükségünk van változásra, és ennek megfelelően a társulat is változik. Ez a döntés érett már egy ideje, neki ugyanúgy szüksége van új emberekre, akik őt inspirálják, és nekem is vannak más irányú vágyaim” – fogalmazott Szamosi Zsófia.

Arra a kérdésre, mit gondolt, amikor először látta az Oscar-díjra jelölt Mindenkit, a színésznő így felelt: “Ugyanazt, amit mindig, ha először nézem meg magam egy filmen. Ideges lettem, az jutott eszembe, hogy lehettem ennyire béna, hogy jutott eszembe így mondani ezt a szöveget – szóval szokás szerint csak a baj. Ha másodszor nézem ugyanazt a filmet, már jobb, mert tudom előre, hogy minden rossz lesz, és fel vagyok készülve. De még a Mindenki előtt elmesélném, hogy A martfűi rémmel szimultán forgattam egy másik filmet is, egy végzős rendező diplomafilmjét. Tíz napig tartott a forgatás, én voltam a főszereplő, ugyanazzal a vörösre festett hajjal, frizurával dolgoztam mindkét filmben, és alig akartam elhinni, amikor megnéztem a produkciókat. Ugyanis annyira más karaktert játszottam és annyira másként akartak engem láttatni, hogy olyan volt, mintha két különböző életkorban lennék. A martfűiben fantasztikus sminkjeim voltak, eszméletlen szépen világítottak, a másikban pedig egy szakadt, lepukkant némber voltam. Nyilván megcsúnyulni kevésbé szeret az ember. A Mindenkinél úgy fényképeztek, hogy minden kis szarkaláb ároknak látszott a szemem körül, meg is állapítottam magamban, úristen, hogy megöregedtem… De nem számít, mert tök jó lett a film, azt éreztem, hogy mindent kihozott belőle a stáb, szépen magyarul mondva: ez meg lett csinálva.”

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.