Enyedi Ildikó: „A legtermékenyebb éveimet egy kilátástalan őrlődésben töltöttem”

2017 február 26. vasárnap, 10:16

Testről és lélekről című alkotása múlt héten elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. A rendezőt a díjról, a hosszú hallgatásról és a szerelem kockázatáról is kérdezte a Magyar Nemzet.

A Magyar Nemzet cikkéből:

“Egészen biztos voltam benne, hogy ez a film csupán egy szűkebb réteget érint majd meg. Mindenkit borzasztóan erős vizuális ingerek érnek nap mint nap, ennek a filmnek pedig éppen a visszafogottság, a csend a lényege. Nagy lelki nyitottság kell ahhoz, hogy az ember felfedezze és élvezze az elrejtett humort, izgalmat, érzelmeket. Ráadásul a filmfesztiválok közönsége általában nagyon kényes. Ehhez képest a premier alatt, és a későbbi vetítéseken a nézők pontosan követték a film érzelmi hullámzását, együtt tudtak élni vele, nevettek az apró vicceken, elérzékenyültek az érzelmes jelenteken. Mindenre rátaláltak, amit elrejtettünk. Abba az áldott állapotba kerültek, ami a legjobb nézői helyzet, amikor valaki csak ül, és elfogadja, ami a vásznon történik. Ez számomra hatalmas ajándék volt” – mondta Enyedi Ildikó a Testről és lélekről című filmje kapcsán.

Enyedi Ildikó az Arany Medvével (fotó: Hermann Ildi)

Enyedi Ildikó az Arany Medvével (fotó: Hermann Ildi)

Majdnem két évtized után készített újra nagyjátékfilmet. A kérdésre, miért volt ez a hosszú hallgatás, a rendező így felelt: “A legtermékenyebb éveimet egy kilátástalan őrlődésben töltöttem. Borzalmas időszak volt. Öt filmterven dolgoztam, de valahogy egyiket sem sikerült összehozni. Ilyenkor az ember egy idő után már nem biztos, hogy jó döntéseket hoz, így biztos bőven benne vagyok én is ebben a hosszú szünetben. De, alighogy elkezdtük végre ezt a filmet, az előkészítés első napján elfelejtettem az egészet. Nehéz is visszaidéznem. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy a következő filmemet minél hamarabb elkezdhessem.”

Egy német rádiónak a díjátadót követően úgy fogalmazott, hogy Magyarországon jelenleg “alapjaiban változtatják meg és rombolják szét a szabályokat”, és ugyan szívesen volna büszke a hazájára, de már hosszú évek óta nem tud az lenni. Erről a Magyar Nemzetnek így beszélt: “Nem szeretném, hogy szándékosan félreértsék, amit mondtam. Én nem az országtól félek, és nem az országot szégyellem, hiszen ez a hazám. Csupán a jelenlegi kormány politikusainak tevékenysége aggaszt, mert úgy látom, hogy lebontják a demokrácia alapintézményeit. 1989-ben nagyon hosszú idő után esélyt kaptunk rá, hogy nyugalomban, egymással összefogva létrehozzunk egy jó kis országot. Sajnos rosszul éltünk vele. De ez számomra nem az emberekről szól, végképp nem a konzervatív gondolkodású honfitársaimról, akiknek az elveit tisztelem, hanem a kormányról, és egy szűk érdekcsoportról. Mélyen elkeserít ami történik, sajnálom, hogy nem tudok mást mondani. Nagyon remélem, ez az ügy nem fog rátelepedni a filmre.”

A teljes interjú itt olvasható.