Nádasy Erika: „A színháznak feladata, hogy jobbá tegye a világot”

2017 február 26. vasárnap, 12:23

Hogyan kerül a szerepbe? És hogyan a szerep őbelé? A Miskolci Nemzeti Színház tagját a Borsod Online kérdezte.

 

A boon.hu cikkéből:

“A múlt és az identitás kérdése a témája A mi osztályunknak és a Kivilágos kivirradtignak. Dolgozott bennem a félsz, nehogy valami hasonló jusson eszembe ezekről a szerepekről: ugyanaz az eszköz, azonos fordulat vagy hangsúly. Izgalmas megkeresni azt, ami egészen különbözővé teszi egyik szerepet a másiktól. Izgalmas, és nagyon nehéz… Minél többet játszol, annál több eszközödet használod el/fel. Mindig újabbakat kell keresni.  (…) Soha nem elégszem meg azzal, hogy csak a saját szerepemet értsem, lássam. Át kell látnom az egészet, hogy el tudjam benne helyezni magamat. Ilyenkor nagyon kell vigyázni, nehogy a szereplő egyes helyzetekben ‘többet tudjon’, mint amennyit szabad neki. Hiszen csak Nádasy Erika tudja a végkifejletet, Dobyné például – akit a Kivilágosban játszom – nem tudhatja. Előfordul, hogy ezt elfelejtem, akkor jön a rendező és kijavít. De sokszor a partnerek reakciója, figyelme vagy épp passzivitása inspirál valamire. Nagyon fontos a színpadon a többi szereplőhöz képest is elhelyezni a magunk figuráját” – hangsúlyozta Nádasy Erika.

Nádasy Erika - A mi osztályunk, Miskolci Nemzeti Színház (Abrakadabrafoto)

Nádasy Erika – A mi osztályunk, Miskolci Nemzeti Színház (Abrakadabrafoto)

“Hogyan akarhatnám, hogy a néző értsen meg valamit általam a világból, ha velem ez nem történne meg. Aztán van, amikor ez súlyos következményekkel jár. Lehet, hogy ez bolondság, szokták mondani, hogy a színész nem normális, de előfordul, hogy az ember elkezd úgy élni, ahogyan az általa játszott szereplő. Én is átéltem ezt. Játszottam Shirley Valentine szerepét az egri színházban. Egy negyvenéves asszony, beszorítva a saját családi élete szürkeségébe, unalmába, tehetetlenségébe. Képtelen bármit kezdeni, csak a napi rutin van, elrepül az élet és ő nem élt egy percet sem. És fellázad, megteszi, amit mindig is szeretett volna. Kilép a biztonságos családi nihilből és új életet kezd. Képes rá. És ez akkor befészkelte magát az agyamba. Addig-addig mondogattam, hogy tényleg, hát élet az enyém? Színházba be, munka, otthon, főzés, takarítás, és számít-e valamennyire is, hogy mit gondolok? Addig dolgozott bennem ez, hogy végül elváltam” – mesélte a színésznő.

“Mindenkiben van jó is, rossz is. A színháznak feladata, hogy jobbá tegye a világot. Hát hiszen mi másért lennénk. A művészet hozzátesz az ember életéhez. Felmutatjuk azokat a helyzeteket, kapcsolatokat, amiben az emberek élnek. Vagy amiben éltek más emberek. Hogy esetleg többé ne kerüljünk ilyen helyzetbe. Ezt kötelességünk a legjobb szándékunk szerint, a legjobb tehetségünkkel megmutatni” – hangsúlyozta Nádasy Erika.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok