Stohl András: “A színházi munka hamar ledönt bármilyen falat”

2017 március 02. csütörtök, 8:01

A Vígszínház művészét a Színház folyóirat kérdezte.

A Színház cikkéből:

“Amikor Vidnyánszky Attila megpályázta a Nemzeti Színházat, akkor a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy nem kíván olyan színészekkel dolgozni, akik kereskedelmi televíziókban bohóckodnak, és valahogy ezt én magamra vettem. Utána felajánlotta a szerződtetésemet, de addigra már elígérkeztem. Nem hittem abban, hogy meg fogja gondolni magát. Eszenyi Enikő viszont már aznap hívott, amikor erről a sajtótájékoztatóról megjelentek a tudósítások. Akkor még úgy tűnt, hogy megvan a lehetőség arra, hogy Alföldi Robinak saját társulata legyen. Aztán ez nem jött össze és így örömmel mentem a Vígbe” – mesélte Stohl András.

Eszenyi Enikő és Stohl András a Pesti Színház A testőr c. előadásában (Fotó: Almási J. Csaba)

Eszenyi Enikő és Stohl András a Pesti Színház A testőr c. előadásában (Fotó: Almási J. Csaba)

A színész szerint nagyon bátor húzás volt Eszenyi Enikőtől, hogy átvigye a Mephistót a Nemzetiből a Vígszínházba. “A Vígben már nem kellett számolni azzal a fajta katasztrófaturizmussal, amivel a Nemzetiben ottlétünk utolsó napjaiban igen. Mást jelentett akkor, amikor elvették Robitól a színházat, és mást a Vígben, ahol egy ugyanolyan színházi előadás lett, mint egy másik. De ott is megállta a helyét. A gyönyörű, patinás Víg pedig még elementárisabbá tette a Mephistóban lévő színház a színházban történetet. Azt nem lehet mondani, hogy kicsúszott a lába alól a talaj, mert a helyzet az adott volt, és sajnos adott most is” – fogalmazott Stohl András.

A színész úgy fogalmazott: neki személyesen is meg kellett vívnia a Vígszínház közönségével. El kellett telni egy-két évadnak, amíg elfogadták, hogy azon a színpadon áll, és azt a fajta színházat játssza, amit játszik. A testőr előadásán kezdte érezni a Pesti Színházban, hogy lassan-lassan elfogadják, ebben nyilván az is segített, hogy Eszenyi és Kern, két nagy vígszínházi “mogul” álltak mellette. “A Víg közönsége speciális és valóban meg kell érte dolgozni” – tette hozzá.

A kérdésre, hogy a vígszínházi kollégák rögtön elfogadták-e, azt felelte: “Az az igazság, hogy a színházban a munka nagyon hamar ledönt bármilyen falat. Ha volt is valakiben rossz szájíz, hogy idejön a Stohl, és eljátssza a főszerepet valaki elől, abban a pillanatban, hogy együtt dolgoztunk, és amikor a munka megjelent a színpadon, onnantól kezdve ez nem volt kérdés. A Danton próbái közben odajött hozzám Borbiczkí Ferenc, és azt mondta, hogy “na, öreg, azért régen nem láttam így próbálni itt senkit”, ez elég jó érzés volt, és ráadásul tudtam, hogy Borbiczki egy kemény pasas”.

A teljes interjú a Színház folyóiratban olvasható.