“Megéreztem, hogy van dolgom a fiatalokkal” – Madák Zsuzsanna a Tantermi Deszkáról

2017 március 03. péntek, 9:01

Hogyan illeszthető be egy vidéki kőszínház életébe a színházi nevelés? Madák Zsuzsanna, a zalaegerszegi színház Tantermi Deszka programjának szakmai vezetője válaszolt.

A Színház folyóirat cikkéből:

“Nem voltam én soha ellene a kőszínháznak, már egészen fiatalon, gyerekszereplőként belekóstolhattam ebbe a típusú színházi működésbe, aztán évekig a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatában dolgoztam színészként. De a független szférában eltöltött idő tényleg különösen izgalmas szakasza volt az életemnek, nagyon-nagyon jól éreztem magam azokkal a társulatokkal, amelyekkel kapcsolatba kerültem. Dolgoztam Ágenssel, Gergye Krisztiánnal, a Természetes Vészek Kollektívával, Mándy Ildikóval, sok mindent kipróbáltam az egyszeri alkalmakkor megvalósuló előadásoktól a performanszokon át az utcai akciókig. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ha nincs anyagi biztonságunk, akkor az előbb-utóbb hatással lesz a munkára. Úgy nem lehet színházat csinálni, hogy nincs pénz semmire. Ebből a szempontból a legjobbkor jött a zalaegerszegi felkérés, amelyen egyébként igen meglepődtem, de nagyon örültem is neki. Izgalmasnak tartottam a kihívást, kíváncsi voltam, hogyan tudok dramaturgként egy nagy színházban helytállni” – mesélte Madák Zsuzsanna.

Madák Zsuzsanna (fotó: Czeglédi Zsolt, MTI)

Madák Zsuzsanna (fotó: Czeglédi Zsolt, MTI)

Elmondta, korábban nem foglalkozott mélyebben és főleg rendszeresen a színházi neveléssel, ugyanakkor mindig is érdekelte az interakciónak ez a formája. “Gimis emlékeim közé tartozik a Vörösmarty Színház sorozata, amelynek újdonsága akkor abban állt, hogy az előadások közben a színészek reflektáltak a látottakra. Ez nagyon megfogott. Nem jutottak el odáig, hogy minket, nézőket is megszólítsanak, mégis kicsit más volt, mint amit előtte színházban láttam. Első rendezésemhez, a Szodoma után című előadáshoz, amely az Ágens Társulat produkciója volt, készítettem egy foglalkozást. A fiatalokkal való találkozáskor megéreztem, hogy ez terület is meglehetősen érdekel, hogy van dolgom a fiatalokkal. Ennek a találkozásnak az élménye vitt el a színházi nevelés felé Zalaegerszegen” – tette hozzá.

Madák Zsuzsanna szerint a színházi nevelési programok széles körű elfogadásához nyilvánvalóan hozzájárult, hogy sokan emlékeznek Ruszt József beavató színházi előadásaira, bár a Tantermi Deszka előadásai egészen másképpen, más céllal szólítják meg a közönséget. “Itt nem a színházi forma – szöveg, dramaturgia, látvány, stílus -, hanem az előadásban fölvetődő emberi, társadalmi kérdések kerülnek előtérbe. Persze van némi beavató céljuk is ezeknek az interakcióknak, hiszen mégiscsak a színházon keresztül jutunk el a tartalmi kérdésekig, amelyeket megvitatunk a fiatalokkal. Egy interaktív előadás pedig semmi mást nem tesz, mint a drámai szituációk megteremtésén túl különböző formákban keretet ad a közös gondolkodáshoz. Amikor anyagot keresek, mindig az az elsődleges szempont, hogy kínáljon föl érdemi kérdéseket, minden más csak ezután következik. Fontos, hogy a foglalkozásrészek – az interakciók – is legalább annyira izgalmasak legyenek, mint a zárt színházi jelenetek. Számomra az interaktív részek is az előadás részét képezik. Iszonyú izgalmas ez a komplex forma. Persze hosszú volt az út, mire ehhez az összetett formához eljutottunk. A Tantermi Deszka története tulajdonképpen azzal a foglalkozással kezdődött, amelyet Naszlady Éva Scapin furfangjai-rendezéséhez készítettem. Néztem egy próbát, amely igen inspiratív volt. Végig azon gondolkodtam, hogy ez a történet mennyire izgalmas kérdéseket kínál fiatalok számára. Szó nem volt még hosszú távú ifjúsági programról, csak annyi történt, hogy jeleztem, szívesen készítenék az előadáshoz utófoglalkozást, a színészek bevonásával. Ez volt a Scapin, a spanom. Nagyon sikeres lett, hozta magával a folytatást” – számolt be a Tantermi Deszka program vezetője.

A teljes interjú a Színház folyóiratban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok