Borbély Alexandra: “A végletek működnek bennem”

2017 március 11. szombat, 7:34

Az Arany Medve-díjas Testről és lélekről női főszereplőjét az Index kérdezte.

Az Index cikkéből:

Nyitrán született, felvételizett a pozsonyi színművészetire is, mégis a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemet választotta. “Apukám azt szerette volna, ha otthon maradok, vagy legalább közelebb vagyok, nehezen ment bele az egész színészesdibe is: Pozsony egy óra, Budapest meg kettő, Pozsony volt a kompromisszum. A harmadik rostáig jutottam. De akkor már tudtam, hogy Budapesten is továbbjutottam a második fordulóig, Gálffi László induló osztályába, és azt éreztem: úristen, mi van, ha felvesznek Pozsonyba? Akkor már nem mehetek Budapestre! Úgyhogy nem igazán készültem fel a harmadrostára, így bekkeltem ki a dolgot. Bevált, nem is sikerült a pozsonyi felvételi – de Budapesten sem vettek fel. Nem buktam ki, mert Jordán Tamás egy órával később felhívott: látta a felvételimet, és szeretné, ha eljönnék a Nemzeti Színház stúdiójába. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor Jordán először vitt be minket a színpadra. Nagyon boldog voltam, hogy színházban lehetek” – mesélte Borbély Alexandra.

Borbély Alexandra a Testről és lélekről c. filmben

Borbély Alexandra a Testről és lélekről c. filmben

A kérdésre, előfordult-e, hogy válságba került az egyetem alatt, úgy felelt: “Engem igazán a magánéleti dolgaim tudtak kibillenteni, és ezeket előszeretettel gyakoroltam az egyetem alatt, hiszen egy osztálytársammal sikerült összejönnöm, így az osztály előtt zajlott a magánéletünk, és voltak ennek hangos jelenetei is. Volt, hogy ez nagyon megviselt; akkor félrehívott Máté Gábor, és azt mondta: „Ide figyelj, nem azért vettelek fel, hogy kikészülj és lefogyj itt nekem, szedd össze magad, és koncentrálj a munkára!” Gábor tud úgy nézni rád, hogy tudd, most jobb, ha bent maradsz az egyetemen egész éjjel, és csak gyakorolsz. Volt, hogy ezek a dolgok hátráltattak, de azt, hogy soha többé, csak az elmúlt másfél évben éreztem először. A színházban fél évig nem volt új darabom, nem próbáltam, és az Enyedi-film leforgatása óta, másfél éve nem hívtak egy castingra sem. Ildikó elhívott a Terápia harmadik évadába egy epizódszerepre – azt leforgattuk, és ennyi. Elkeseredtem, és azt éreztem, lehet, hogy ez nem fog menni. Van bennem egy olyan, hogy ha nem az első helyezés, akkor nem is kell; nem szeretek második lenni. Ez van, ilyen vagyok, furán működöm: az egyetem után is azt éreztem, hogy ha nem kerülhetek a Katona József Színházba, Máté Gáborhoz, akinek imádom az ízlését, akkor nem is kell az egész. (…) Borzasztó türelmetlen vagyok, talán emiatt tanított az élet. (…) Ha meg van munka, úgy érzem, úristen, de jó színésznőnek lenni, de boldog vagyok! Csak a végletek működnek bennem” – fogalmazott a Katona József Színház tagja.

A Testről és lélekről című film Máriájáról úgy nyilatkozott: “Örökre bennem maradt. Ha valaki adna egy szöveget a filmből, azt hiszem, tudnám ott folytatni, ahol abbahagytuk. Mária továbbélhetne bennem, ha nem ezen a világon élnék: nem mondhatom ki mindenkinek, amire őszintén gondolok, mert ebben a világban arra senki sem kíváncsi. Én sem: ha mindenki elmondaná, mit gondol rólam, biztos, hogy folyamatosan sírnék, annyira a szívemen viselem a dolgokat. Még nem sikerült kérget növesztenem, és nem is tudom, hogy valaha sikerülni fog-e, de nagyon szeretnék”.

A teljes interjú itt olvasható.