Boross Martin: “A megújulásra való képesség egy mérce”

2017 március 12. vasárnap, 8:42

A STEREO Akt alapítóját a Librarius kérdezte. Az Emlékek Klinikája című előadása januárban debütált a Nextfeszten, a darab március 24-én látható lesz a Trafóban.
A Librarius cikkéből:

Boross Martin ennek kapcsán elmondta: “A meglehetősen kísérleti dramaturgia révén, valamint a rendhagyó műfaji elemek miatt benne volt a pakliban, hogy a bemutatót követően dolgozunk még a hangsúlyokon, hogy a történet sci-fi elemei érthetőbbek legyenek. Egy színházi előadásnak muszáj találkoznia a közönségével 3-4 alkalommal, hogy ‘elkészüljön’. (…) Fontos megjegyezni, hogy az Emlékek klinikája elsősorban emberi történet a jók és rosszak táborához való tartozás dilemmájáról és lehetetlenségéről, és kompromisszumokról, amelyek felé érzelmileg hajlunk, de amelyeket elvi szinten nehéz megkötni” – számolt be az előadás rendezője.

Boross Martin (fotó: Dömölky Dániel)

Boross Martin (fotó: Dömölky Dániel)

A STEREO Aktnak nincs állandó társulata. Boross Martin erről szólva elmondta, részben intuitív alapon, részben az egyre gyarapodó tapasztalatai révén dönti el, ki lesz a megfelelő alkotótárs az adott produkcióhoz. “A koncepció eléggé meghatározza, hogy épp egy énekelni tudó, erős női karakter kell, vagy egy fáradt arcú, de drámapedagógiához jól értő férfiszínész, esetleg egy punk-zenekar, vagy egy vadabb természetű kortárstáncos. Minden próbafolymatba érkeznek új emberek más-más tudással, energiákkal, de mostanában van egy szűkebb alkotói kör, akikkel már a többedik produkcióban dolgozunk közösen: Bartha Márk elektronikus zeneszerző és Julia Jakubowska színésznő mellett Thury Gábor dramaturg is ilyen.”

Egy korábbi interjúban említette, hogy mi, magyarok nem szeretünk mások előtt megnyilvánulni, ez az attitűd pedig a társadalmi problémákhoz való hozzáállásunkban is tükröződik. Azt fejtegetve, mi az oka ennek a jelenségnek, úgy nyilatkozott: “Inkább azt mondanám, hogy annak a képessége, hogy mennyire vagyunk hajlandóak kiállni magunkért, mennyire vagyunk tisztában a jogainkkal, merünk-e kritizálni, reflektálunk-e magunkra és a környezetünkre, tájékozódunk-e eleget, ezek mind összefüggésben lehetnek azzal, hogy mennyire hoz zavarba egy olyan mű vagy színházi esemény, ami szokatlan számomra, amihez hasonlót még nem láttam, ezért nem vagyok képes azonnal kanonizálni. Végső soron a megújulásra való képesség egy mérce lehet abban, hogy mennyire tudok élvezni valami olyat, ami más, mint amilyen én vagyok”.

A teljes interjú itt olvasható.