Szamosi Zsófia: “Ma már teljes értékűen ki tudok állni magamért”

2017 március 20. hétfő, 10:12

Pintér Béla Titkaink című előadásában lépett közönség elé Mihail Barisnyikov színházában New Yorkban. Szamosi Zsófiát a Vasárnap kérdezte.

A Vasárnap cikkéből:

“Hosszas előzményei vannak a vendégszereplésünknek. Barisnyikov két és fél évvel ezelőtt a Szkénében látta az előadásunkat, és annyira megtetszett neki, hogy meghívta a nevét viselő, 2005-ben létesült New York-i művészeti központba, a kortárs művészetek fellegvárába. Mi egyébként nem is tudtuk annak idején, hogy eljött Budapestre, megnézni a Titkainkat. Merő véletlen, hogy épp egy magyar táncosnő ült mellette a nézőtéren, aki felismerte, ő szólt aztán nekünk, hogy itt volt Barisnyikov. Nem sokkal később pedig jött a meghívás tőle. Egy tengerentúli turné megszervezése azonban nagyon nehéz. New Yorkban egy hét alatt hatszor játszottuk a darabot. Volt olyan nap, hogy dupla előadásunk volt. Városnézésre nem sok időnk maradt” – mesélte Szamosi Zsófia.

Szamosi Zsófia / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Szamosi Zsófia / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A színésznő a Színművészetin töltött első éveiről is beszélt. “Abban az időben még nagyon labilis voltam. Önbizalomhiányban szenvedtem. Lelkileg egy kicsit bele is betegedtem, hogy mindig velem játszatták az idősebb nőket, a fura karaktereket. Nyilván azért volt ez, mert többnek néztem ki, mint az osztálytársnőim, a porcelánszépségű Hámori Gabriella, a modell múlttal jött Dobó Kata vagy a táncos előéletű Kovács Martina. Mondták, hogy nekem majd harmincéves korom után lesz nagyon jó, onnantól fogva fiatalabbnak fognak nézni. Húszévesen elég sok bajom volt magammal. Egyáltalán nem láttam szépnek, ezért örökké marcangoltam magamat. Igen, sírós voltam. A főiskola után négy évet a Vígszínházban töltöttem. Ültünk egyszer Pap Verával a büfében, aznap is valamin elsírtam magam. Vera, miközben kiskanállal kavargatta a buborékokat a pezsgőjéből, azt mondta: »Te mimóza vagy! Erre a pályára rinocéroszbőrt kell növeszteni.« El is jöttem aztán a Vígszínházból, mert épp az alkatom miatt nem éreztem, hogy én ott labdába rúghatnék. A fiatal csajokat nem rám osztották, mert nem úgy néztem ki, az érett női szerepekre meg fiatal és tapasztalatlan voltam. Keresgéltem a helyemet, mások meg keresgették, hogy milyen szerepekre lehetne használni. Egy akkora intézményben, mint a Vígszínház, az is nagyon fontos, hogy képviselni tudd magadat. Ma már teljes értékűen ki tudok állni magamért. Nem ijedek meg sem a nagy színpadtól, sem az idősebb kollégáktól. De akkor még erre sem álltam készen” – összegzett Szamosi Zsófia.

A színésznő az interjúban elárulta, neki sem volt könnyű 10 év után az elválás Pintér Béla társulatától.. “Hosszú ideig tipródtam, míg meghoztam a döntést. Szabadúszóként ráadásul semmit nem látok előre. Anyagilag is bizonytalanabb életforma ez. Nem tudhatom, megtalálnak-e olyan feladatok, amelyekre igazán vágyom. Iszonyatosan nagy kockázat ez a részemről, hogy szabaddá tettem magam, de fejlődni akarok, előbbre lépni, más rendezőkkel, másféle darabokban is dolgozni. Béla körül egyébként folyamatosan frissül a csapat, cserélődnek az emberek. Érződik, ha valaki már nem inspirálja őt. Az le is morzsolódik. Én vagyok az első, aki magától jött el.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok