Tordy Géza: “A rendezés több szabadságot adott”

2017 március 20. hétfő, 8:14

Már az ezredfordulón az élet mulandóságán töprengett egy interjúban, és még a ravatalát is eltervezte a Vígszínház előcsarnokában. A Nemzet Színészét az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

“Közhely, hogy a színészet sokat veszített a rangjából. De nem az volt a legnagyobb problémám. Ötvenöt évesen kezdtem rendezni, aztán inkább azzal foglalkoztam. A rendezés több szabadságot adott. Sokkal jobb annál, mint amikor nekem kell alkalmazkodnom egy-egy idióta – tisztelet a kivételnek – instrukcióihoz. Szerettem kiválasztani a darabot, kitalálni a szereposztást, megbeszélni a díszletet a tervezővel. Megfogalmazni, mit is akarok elmondani a művel, amely hatással van rám. (…) Az ad idióta instrukciót, aki képtelen alkotótársának tekinteni a színészt. A jó rendező szabadságot ad a színésznek ahhoz, hogy a színész magából kiindulva tolmácsolhassa a szerző üzenetét. A jó rendező abból építkezik, ami a színészből fakad” – fogalmazott Tordy Géza.

Tordy Géza (fotó: Somogyi Tibor)

Tordy Géza (fotó: Somogyi Tibor)

Annak idején felvételizett a főiskolára, de az ötvenhatos forradalom kitörése miatt végül nem indult osztály. “Pályám utolsó tizenöt-húsz évében gyakran gondoltam rá: talán civil sorsom is szerencsésebben alakul, ha elvégzem a főiskolát. Az a négy év segített volna fokozatosan átkerülni a gyerekkorból a fiatalember állapotába. Szó szoros értelmében szűzen kerültem a színészlét sajátos viszonyai közé. (…) Domján Edittel játszottam Szegeden, amikor lejött a színházhoz a tanintézet akkori rektora, Olthy Magda. Kérdezte: ‘Jössz vagy nem?’ Hozzátette: ‘Gyere, ne szarakodj!’ Nagy dilemma volt, de huszonegy évesen inkább elszerződtem a Néphadsereg Színházhoz. Édes csapat volt. A Cyranóban közös öltözőbe kerültem Erdélyi Miska bácsival, akit a Városligetben láttam gyerekként. Ott öltözött Gera Zoltán is. Meg Keres Emil, aki tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. Amúgy rendes ember volt. Amikor Erdély Miska bácsi néhanap kegyetlenül berúgott, akkor Emillel együtt ‘gólya viszi a fiát’ módszerrel levittük, és beültettük a Cyrano díszletébe, a jelenet végén meg visszaszállítottuk. Nagy élet volt, szerettek. Eleinte mégis sokat szenvedtem, lelkiztem. Beilleszkedési zavaraim voltak: egy gyerek a felnőttek között” – mesélte a nemzet színésze.

Pár éve már nem is rendez, erről Tordy Géza így beszélt: “Más generációk, más stílusok, más reflexiók. Nem az én világom. Nem is hívnak dolgozni, de úgy is viselkedtem, hogy már ne is hívjanak. Sorra mondtam le a felkéréseket. Az én koromban más dolga van az embernek. Fel kell készülni a függönyre. Felkészültem.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok