“Olyanok voltunk, mint egy kétfejű lény” – Gáspár Ildikó új rendezéseiről

2017 április 02. vasárnap, 7:32

Gáspár Ildikót az Örkény Színház két új előadásáról kérdezte a Librarius.

A librarius.hu cikkéből:

A József és testvéreit Ascher Tamással közösen jegyzik rendezőként. A közös munkáról Gáspár Ildikó így mesélt: “Mi már elég régen, 2002 óta dolgozunk együtt, hasonló a gondolkodásunk, a szemléletünk, de amiben különbözik, azt is el tudjuk fogadni, legfeljebb csipkelődő megjegyzéseket teszünk – már csak a miheztartás végett is. Harmóniában dolgoztunk együtt. Sok előnye volt a közös rendezésnek, a kételyeinket is meg tudtuk vitatni, és összességében jól egészítettük ki egymást. Biztos vicces volt, ahogy mi ott ketten működtünk, de ezt inkább a színészek élhették meg így. Tényleg olyanok voltunk, mint egy kétfejű lény, mindig megvitattuk menet közben, hogy mit gondolunk, hoztunk egy döntést, aztán elmondtuk a színészeknek, akik addig türelmesen várakoztak. (…) Esztétikai ügyekben sokat vitatkoztunk, és azt hiszem, én voltam az erőszakosabb. Az volt a cél, hogy minél eszköztelenebb legyen a játék. Például nem akartam bútorokat látni. Nem kell szék, mert az állatokra is rá lehet ülni. Aztán a második felvonásba végül is kerültek székek, mert nem tudtuk másképp megoldani, de nem bánom, mert jól működik és jól is néz ki.”

Gáspár Ildikó a József és testvérei olvasópróbáján az Örkény Színházban (Fotó: Horváth Judit)

Gáspár Ildikó a József és testvérei olvasópróbáján az Örkény Színházban (Fotó: Horváth Judit)

Gáspár Ildikó elmondta, a szöveg az eredeti Sárközi és Káldor fordítás alapján készült. Nem volt ambíciója, hogy elrugaszkodjon Thomas Mann szövegétől, épp ellenkezőleg, ezt a szöveget szerette volna teátrális helyzetbe hozni, hogy meg tudjon szólalni és megmutatkozhasson az ereje. Erős sűrítések vannak benne az eredeti mondatokra támaszkodva. “Ez a szöveg nem nehéz, vagy legalábbis nem nehézkes, inkább nagyon is könnyed, játékos és okos, sok szellemes pillanatra ad lehetőséget, csupa sziporka és irónia. Cikázó gondolatok, amiktől az embernek jó kedve támad. Maga a történet súlyos, de Thomas Mann nagyon életközelivé, hétköznapivá teszi, profanizálja a mitológiát, amitől inkább nevetni kell rajta, átélhetővé válik, magunkra ismerünk, másrészt a tragikus események fájdalma sem vész el belőle” – tette hozzá.

A Hit, szeretet, remény című Ödön von Horváth darabot áprilisban mutatják be az Örkényben. Gáspár Ildikó elárulta, legalább 10–12 éve biztosan érdekli ez a darab, már az első találkozásuk óta. “Különös, groteszk, apokaliptikus mű, de ördögi a humora, tele naiv hittel és kegyetlen véleménnyel az emberi lényről. Ödön von Horváth szociálisan erősen érzékeny ember volt, és ez a darab éppen arról szól, hogy a kicsi bűnökért igazságtalan mértékben szabják ki a büntetést azokra, akiknek amúgy sincs semmijük. (…) Végső soron ez egy szerelmes történet, és ahol szerelem van, ott remény is van. Egy szerelem lehetősége veszik el itt, ami, ha nem volna benne, nem is fájna annyira. Mindig van kiút, de a bizalmatlanság, az egymással szembeni kicsinyesség, az általános rossz közérzet és az egészet belengő félelem egymástól és az aktuális politikai helyzet miatt, megöli ezeket a reményeket és lehetőségeket. Sőt, ahogy a bizalmatlanság a magánszférába is beszökik és rombol, az a legrettenetesebb. Horváth a kiszolgáltatottságukban együtt érez ezekkel az emberekkel. Vannak időszakok, amikor nagyobb az érzékenység egy ilyen apokaliptikusabb hangvételű darabra. Érezni benne, hogy itt hamarosan egy másik rendszer jön. És ez mindig, minden időben igaz lehet” – fogalmazott az Örkény új bemutatójáról a rendező.

A teljes interjú itt olvasható.