Bagó Bertalan: “Lassan elkezdtük tolni a határokat Székesfehérváron”

2017 április 11. kedd, 9:05

A Vörösmarty Színház művészeti vezetője a Játékszínben áprilisban debütáló Az eastwicki boszorkányokról is mesélt a Demokratának.

A demokrata.hu cikkéből:

Bagó Bertalan korábban elárulta, soha nem látta a Jack Nicholson főszereplésével készült Az eastwicki boszorkányok című filmet. Arra a kérdésre, ez előny vagy hátrány egy ilyen közismert mű esetében, így felelt: “Véletlenül nem néztem meg soha, amikor pedig megtudtam, hogy ezt fogom rendezni, akkor meg úgy voltam vele, hogy most már minek. Az Up­dike-könyvet viszont olvastam, és a Tasnádi István-féle átirat is nagyon tetszett. Amúgy alapjaiban teljesen mindegy, láttam-e a mozit, vagy sem: egy filmet megcsinálni mindig teljesen más, mint egy színházi előadást.”

Bagó Bertalan (fotó: Teknős Miklós / Népszabadság)

Bagó Bertalan (fotó: Teknős Miklós / Népszabadság)

A rendező elmondta, a Játékszín előadásának – megtartva persze az alaptörténetet – teljesen más hangsúlyai lesznek: a mozi könnyedebb, pszichedelikusabb vonala helyett bőven akadnak majd lélektanilag realista pillanatok. Így a néző könnyebben el tudja képzelni azokat a problémákat, amelyekkel a hölgyek szembekerülnek ebben a furcsa viszonyban. Hozzátette, reményeik szerint megérzi azt is, amiről ez a mű a sok humor alatt valójában beszél: milyen romboló tud lenni a magány, az egyedüllét, az állandó hiány. “És itt most nemcsak a férfihiányról beszélek, hanem az általános emberi hiányról: hiába vannak hárman ezek az életük derekán lévő hölgyek, Pokorny Lia, Parti Nóra és Lévay Viktória játssza őket, mégis egyedül botladoznak a megoldás keresése közben” – tette hozzá.

Bagó Bertalan ötödik éve dolgozik művészeti vezetőként Székesfehérváron, ahol az alapvetően zenés színházi évtizedek után komolyabb prózai darabok kerültek terítékre. “Ez az egész egy folyamat. Amikor Szikora Jánossal, Horváth Csabával és Hargi­tai Ivánnal belevágtunk a közös munkába, lassan elkezdtük tolni a határokat. Finoman létrehoztunk olyan helyzeteket, hogy bebizonyítsuk a közönségnek: a keserű csokoládé is csokoládé. Ami érdekes, hogy a nézői visszajelzések már kezdetben nagyon pozitívak voltak, a 2013-ashoz képest tavalyra megháromszoroztuk a nézőszámot. Mindezt egy ilyen, mondhatni bevállalósabb repertoár, és a vonzó budapesti színházak viszonylagos közelsége mellett. Ezért nem is nagyon hiszek benne, hogy a kortársnak vagy nehezebb műfajúnak gondolt előadásokkal annyira óvatosan kellene bánni. Döntsön róluk a közönség! Nem kell a nézőt alulbecsülni, sokkal jobban tudja, mit akar, mint azt hinni szoktuk a magas lóról! És ugyanígy a fiatalok esetében. Mondják, a mostani tizenévesek nem viselkednek jól a színházban. Miért? Mert rossz előadásokat látnak. Jó, izgalmas, a figyelmüket lekötő, akár kifejezetten felnőtteknek szóló előadásoknál, olyan remek színészekkel, mint akik nálunk is vannak, majd jól fognak viselkedni” – fogalmazott a művészeti vezető.

A teljes interjú itt olvasható.