“Én alapvetően fészekrakó vagyok” – Tóth Ildikó válaszolt

2017 április 12. szerda, 8:06

A Vörösmarty Színház tagját a Fehérvár Online kérdezte.

A feol.hu cikkéből:

Arra a felvetésre, hogy fiatal lány korában sokat járt nézőként a kaposvári színházba, Tóth Ildikó elmesélte, volt szerencséje fantasztikus előadásokat látni Kaposváron a legendás időszakban. “De az elhatározás már jóval korábban megszületett: egy belső hang súgta. A mustármagocska már gyerekként ott volt bennem. Lehet, hogy közhelyes, de én tényleg úgy érzem: színészként minden lehetek… A világ és önmagunk megismerése, no meg annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hol is a helyem a világban, persze, mindenki számára fontos, bármilyen foglalkozást választ. De nekem a lét elviselhetetlen könnyűségében igazi terápiát jelent a szakmám – segít ezekre a kérdésekre újra és újra választ keresni” – tette hozzá.

Tóth Ildikó / Három nővér / Vörösmarty Színház / Fotó: Kiss László

Tóth Ildikó / Három nővér / Vörösmarty Színház / Fotó: Kiss László

A színésznő két éve szerződött Fehérvárra, ezzel kapcsolatban így mesélt: “Én alapvetően fészekrakó vagyok. De korábban kicsit sodródtam. Nagy szerencsém, hogy a főiskola után a Radnóti leszerződtetett, hiszen egy jelentős színházban bontogathattam a szárnyaimat, és fantasztikusan bántak velem. De fiatal voltam, vitt a lendület, a Radnótiban minden olyan kerek volt, és én abből a helyzetből ki akartam billenteni magamat. Amikor megalakult az Új Színház, átszerződtem. Én Székely Gábort a szakmánk egyik legkiválóbb mesterének tartottam és tartom ma is: fontos volt, hogy az ő színházában alapító tag lehettem. Aztán négy év múlva Gábor nem folytathatta. Megkezdődött a szakmán belül az az erózió, ami mára teljesedett ki igazán. Akkor több kollégámmal úgy gondoltam, hogy nem maradok a Márta István vezette színházban. Ezt lehet szolidaritásnak is nevezni. Így egyszerre azon kaptam magam, hogy szabadúszó lettem. Nem az vagyok, aki kitalálja és megvalósítja a dolgokat – önálló estem se volt soha. Inkább abból igyekszem válogatni, amit az élet elém rak. Akkoriban hirtelen feladataim adódtak. A színházi szerepek mellett egy-egy film is megtalált.”

Tóth Ildikó elárulta, amíg a fia kicsi volt, sok felkérésre nemet mondott, aztán azon kapta magám, hogy a gyerekére hivatkozik ugyan, de már nem elsősorban miatta mond nemet. “Egy kicsit elgyávultam ezekben az években – mert a mi szakmánkban igenis kell a gyakorlat ahhoz, hogy az ember meg tudjon felelni. Végül eljött a pillanat az életemben, amikor azt mondtam magamnak: jó, akkor döntsd el, akarsz-e színész lenni? És én igent mondtam. Így szerződtem le ide, Fehérvárra: Simon akkorra már elmúlt 12 éves, éreztem, el kell engednem a kezét, az én ragaszkodásomon már nem árt lazítani. Hozzáteszem: ugyanakkor azt is látom, hogy a vele töltött idő mindent megért… Az is döntő volt, hogy a fehérvári társulatban sok kollégával dolgoztam már korábban is: Gáspárral, Cserhalmival, Derzsivel, Varga Marival, Egyeddel, Szikorával, Hargitaival” – sorolta Tóth Ildikó.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.