Szamosi Zsófia: “Számomra terápiás dolog a színészet”

2017 április 18. kedd, 7:30

A színésznőt a Nők Lapja kérdezte.

A Mindenki történetét feltehetően már mindenki ismeri, s nemcsak a 24 perces kisfilm sztoriját a céltudatos karvezetővel, Erika nénivel és az ellenében összefogni képes gyerekekkel – hanem azt is, ami utána következett… Vörös szőnyeg. Oscar-díj…

A Nők Lapja interjújából:

“A negatív hősöket is el kell játszani. És nekem nagyon tetszett a forgatókönyv, az üzenete, s amikor már forgattunk, csinálni is jó volt. Profi stáb dolgozott, a gyerekek tudták, mi a dolguk, könnyen összeszoktunk. Az igazi kórusvezetőjük sokat segített, ha néha rendezni kellett a sorokat” – mesélte a forgatásról Szamosi Zsófia, a filmbéli Erika néni.

Szamosi Zsófia / Fotó: Nők Lapja

Szamosi Zsófia / Fotó: Nők Lapja

A díjátadó előkészületeiről szólva elárulta, mivel egy színházi szerepe miatt csak későn tudott elindulni, kevés ideje jutott az átállásra. “Az a tipikus érzés volt bennem, hogy amit elképzeltem, az nem az. Akkor, ott nem tudtam átélni az eufóriát. A másik érzés: hogy kerülök én ide?! Egyfelől valószerűtlen volt az egész, másfelől hiányzott az álombeli nagy boldogság. Hogy Oscar-díjas magyar film, és én ennek része vagyok! Azt ne hidd, hogy ez panasz, csak próbálom elmondani… Sármán Nóra fiatal divattervező ruháját választottuk, gyönyörűségest! Többen voltunk kint, a producer, a rendező a feleségével, a vágó, a két kislány, szülők. És akkor már ott a helyszínen pörgött minden, smink, fodrász, egy limuzinba szálltunk, minden profin működött. Aztán ott vagyunk a teremben, és én megpillantom Isabelle Huppert-t, nem sokkal később Shirley MacLaine-t, és az egész megint álomszerűvé vált, mégis valóságossá. Ifjúkorom bálványai és élő legendái ott voltak karnyújtásnyira” – vallotta a színésznő.

Szamosi Zsófia arról is beszélt, mit mondana, ha jellemeznie kéne magát: “Ellentmondásos. Van egy racionális, tudatos énem. Amikor ez működik, akkor úgy érzem, védve vagyok. Távolságtartással jár, de ilyenkor nem ér meglepetés. És van egy irracionális, érzelmes és érzékeny énem… mondhatnám, túlságosan érzékeny. Amikor ez utóbbi működtet, akkor nem tudok védekezni, kiszolgáltatom magam. És ezt igyekszem elkerülni. A tetejébe szorongós alkat vagyok, hiába nem látszik. Ott érem ezt tetten, hogy nagyon sokáig türelmes vagyok, nyugi van, de ha elszakad a cérna, akkor engem is meglep, hogy mik jönnek elő belőlem. Minden dolgomban maximalista vagyok, még most is erős hajlammal az önostorozásra, bár fiatalabb koromban jobban tudtam magamat kínozni… Elkönyvelhetem ezt fejlődésnek…” – fejtette ki a színésznő.

Arról, hogy hosszú évek lekötöttsége után nemrég lett szabadúszó, a Pintér Béláéktól való búcsú kapcsán úgy nyilatkozott: “Azt hiszem, (…) számomra némileg terápiás dolog a színészet. (…) A kemény témák még segítik is, hogy az ember olyasmikről tudjon beszélni, amelyek őt magát feszítik. Az utóbbi időben azonban érlelődött bennem a változtatás igénye. Bár jókora kockázat feladni valami biztosat a bizonytalanért. De ez ezzel jár. Ami munka eddig megtalált, az kihívást adott, és jóféle örömöt”.

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.

 

 

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok