Karinthy Márton: “Egyelőre lebegek ebben a jó állapotban”

2017 április 19. szerda, 10:58

35 éve működteti, ahogy a szlogenje is szól, „Buda egyetlen állandó színházát”, a Karinthy Színházat, a főváros talán egyetlen színházát, amelynek nincs arculata, „csak” filozófiája. Karinthy Mártont kérdezte a Nextland.hu.

A teljes interjút itt olvashatja.

“(…) Nem akartam beérni azzal. hogy vállveregetve csak azt mondják: „ez a Karinthy Marci”, létre akartam hozni valamit, ami csak az enyém, csak én vagyok, és mégis beilleszthető a családi panteonba. Ilyen szempontból a színház nagyon kapóra jött, mert erre aztán tényleg nem mondhatja senki, hogy apám csinálta helyettem, vagy, hogy a nevem miatt van. Ilyen szempontból ez nagy elégtétel. Az élet hozta” – vallotta az alapító-igazgató.

Makk Károly és Karinthy Mártona Szembesítés (A Karmester) c. darab bemutatóján, a Karinthy Színházban / Fotó: Nagy I. Dániel

Makk Károly és Karinthy Mártona Szembesítés (A Karmester) c. darab bemutatóján, a Karinthy Színházban / Fotó: Nagy I. Dániel

A kérdésre, mi az a nagy „regény” az életében, amit számon kérne, ahogy nagyapja irodalmi remekében, a „Találkozás egy fiatalemberrel” címűben a fiatal Marci, az idős Mártontól, úgy felelt. “(…) A fiatalember – hogy a hasonlatával éljek – számon kérheti tőlem, hogy hol az északi sark meghódítása, a repülőgépem és a büszke és szabad Magyarország? – ez utóbbit még joggal kérheti is, a másik kettő azóta meglett. Mindezeket kivetítve a színházi életre, kérdezheti, hogy hol van a kísérletezés, miért a professzionális megúszásra, a biztos sikerre, a kassza telítettségére blazírozok, hol vannak a nagy álmok, a „nagy regény”. Mutandis mutatis – kérdezhetné. Ez esetben megsimogatnám a fiatal énem buksiját, és azt mondanám: „nyugi, nyugi, azt gondolom, hogy mindez benne van abban, amit most csinálok, nézz jobban körül, és higgadj le. Már bizonyítottál, nem kell állandóan szembesítened magad az őseiddel, az osztálytársaiddal – ami hajtott engem akkoriban – mert ez már mind megvan. Nyugodtan, boldogan csináld a dolgod, mert ez a színház” – fejtette ki Karinthy Márton, aki hozzátette, mára elviselhetetlen lenne egykori énje, akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy bizonyítsa, joga van mindezt megcsinálni.

Arról, mi lesz a szellemi hagyatéka, és ki viszi majd tovább amit alkotott, a director azt válaszolta: “Anyagilag sokat nem ígérhetek, mondtam is a lányomnak, hogy ne reménykedjen. De komolyra fordítva a szót, ez nagy és nehéz kérdés, amit már a lányom is feltett, akit külső körön izgat a színház, és az adminisztratív gazdasági részbe be is dolgozik, de a szellemi apportját még nem érzi. Tényleg nagyon nehéz, mert egy jól prosperáló gépezetről beszélünk, ami az én fejemben működik, – a technikai részére gondolok – ez itt jól működő valami, ahol van forgószínpad is, de a szellemi része az más. Nagyon jó, és nehezen megválaszolható a kérdés. Nem vagyok elég érett hozzá így, hogy nem vagyok rákényszerítve, még nem tudom megválaszolni. Egyelőre lebegek ebben a jó állapotban, hogy azt csinálhatok, amit akarok. Nagyon jó, hogy kiteljesedhettem, mind a mai napig örülök, ha bejövök, megvan, amit szeretnék, amire gyerekkorom óta vágytam, boldogan dolgozom, és örömöm telik benne”.

A teljes interjút itt olvashatja.