Huszti Péter: “A játékban találtam élvezetet”

2017 május 06. szombat, 11:05

A színészettől néhány éve visszavonult, de továbbra is dolgozik rendezőként, tanít a Színművészetin.
Legutóbbi könyvében – Srác a kakasülőn – gyerekkorát és a pályán töltött első éveit idézi fel. Most a könyv második részén dolgozik, életét trilógiában tervezi elmesélni. A nemzet művészét az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

“Leginkább a Rákóczi Gimnázium legendás Bánk bán előadása volt meghatározó. Német-magyar tanárunk, Bodolay Géza – a színházrendező Bodolay édesapja – hozta össze a bemutatót. Színész akart lenni, de tanár lett, ugyanakkor az iskola önképzőköre volt az élete igazi értelme. Öt felvonásban színre vitt Bánk bánunk hosszabb volt, mint a Nemzeti Színház akkori változata. A merész vállalkozásban én játszottam a címszerepet, Tiborcot pedig maga Bodolay Géza tanúr úr, aki ezzel azt is vállalta: bukás esetén kockára teszi tekintélyét a diákok előtt, ugyanakkor marad örök céltáblája a rajta már próbák során sokat élcelődő kollégáinak. Nem lett bukás. Az élcelődőket éppen úgy lenyűgöztük, mint a szurkolókat. Ez az élmény adta a legnagyobb lökést a főiskola felé. Örömeivel, kudarcaival együtt. A bemutató sikere előtt arra is volt példa, hogy egy próbaszakasz nehézségei miatt már-már feladtam a színházi álmaimat” – mesélte Huszti Péter.

Huszti Péter / Fotó: Schmidt Barbara

Huszti Péter / Fotó: Schmidt Barbara

A főiskolára rendezőnek jelentkezett volna, ha nem fut össze a kapuban Várkonyi Zoltánnal.  “Gyávaságból jelentkeztem volna rendezőnek, az még sincs annyira szem előtt. Hiába éltem meg színpadi sikereket a színjátszó körben, csak dolgozott bennem a szigorú szemérmesség. A színészettel járó külsőségekkel – például azzal, hogy az utcán felismerik, megszólítják az embert – később sem tudtam mit kezdeni. Feszélyeztek, nem volt bennük örömöm. A játékban viszont élvezetet találtam, puszta kínlódásból nem tölt el ennyi évet az ember a pályán” – fogalmazott.

Osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán a diploma után szerepajánlattal hívta a Víghez. Huszti Péter azonban a Madáchot választotta, ahol gyakorlatát töltötte. “Várkonyi nagyon szeretett engem, de a döntésem után bő évre ridegtartásba kerültem. Pedig nem próbált lebeszélni arról, hogy a Madáchba menjek. Aztán mégis felajánlott egy remek karakterszerepet a Kárpáthy Zoltán című filmben. Utóbb kiderült, a filmgyár szomszédos irodájában fültanúja volt, amint az ajánlatot elutasítva bevallom a gyártásvezetőnek: inkább a főszerep érdekelne. Ezek után Várkonyi még a körút túloldalára is átment, amikor meglátott. Én meg azt éreztem, ebbe belehalok. Majd egyszer csak rám nyitott a Madách Színház öltözőjében, cifra szavak kíséretében fejemhez vágta a Fekete gyémántok forgatókönyvét. Abban már főszereplő lehettem. Nem volt kisstílű ember” – mesélte Huszti Péter.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok