“Lassan emésztgetem a helyzeteket” – Mercs János válaszolt

2017 május 17. szerda, 13:05

A Csokonai SZínház tagját a dehir.hu kérdezte.

A dehir.hu cikkéből:
“Az elején a legmeghatározóbb élmény a Vihar volt mind a munkafolyamatot, mind a rendezői gondolkozást tekintve. Szerettem Rizsakovval találkozni. De minden előadáshoz kapcsolódik valamilyen emlék. Ott van például a Titus Anatómiája, amiben volt egy remek szerepem, és valahogy mégsem boldogultam vele. Nagyon szerettem A revizort, de a Többsincs királyfit, a Camille-t és a Rómeó és Júliát is. Szinte minden évadban volt legalább egy olyan előadás, amit valamiért fontosnak éreztem, és ezt már sikernek értékelem önmagamban. Az idei évadról is elmondható ugyanez: belekóstoltam például egy tantermi előadásba, a Jeruzsálembe” – mesélte Mercs János, aki 10 éve tagja a debreceni teátrumnak.

Mészáros Tibor, Majzik Edit és Mercs János a Csokonai Színház Hogyan nevezzelek? c. előadásában (Fotó: Máthé András)

Mészáros Tibor, Majzik Edit és Mercs János a Csokonai Színház Hogyan nevezzelek? c. előadásában (Fotó: Máthé András)

A színész úgy fogalmazott, nem balhés alkat, de sokszor nagyon komoly harcok, dialógusok mennek belül, csak ez kívülről nem látszik, belül őrlődik. “Egy-egy kérdéssel elvagyok napokon át. Miért nem én kaptam azt a szerepet, miért ő? És az is igaz: nem tudom, milyen rendező kellene ahhoz, hogy én egyből lelkesedni tudjak. Ilyen vagyok: lassan emésztgetem a helyzeteket, a darabokat, az embereket. Megtudom például, hogy jövőre lesz egy produkció, egyből elkezd bennem mozogni, hogy benne vagyok-e, ha igen, akkor ki rendezi, vajon milyen lesz… És sajnos olyan is van, hogy túl hamar megítélek egy készülő munkát például a darab alapján, pedig tudom, hogy nem feltétlenül az irodalmi remekművekből lesznek az igazán jó előadások” – mondta a Csokonai társulatának tagja.

Mercs János elárulta, a várost illetően bonyolult a viszony, egyrészt mert szereti bonyolítani a dolgokat, másrészt mert Debrecenben született és tizennyolc évig ott is élt. Illetve most már huszonnyolc. “Mindenféle plusz gondolatok és érzések kötnek ehhez a városhoz szemben azokkal, akik csak dolgozni járnak ide, vagy vendégként játszanak Debrecenben. Nyilván vannak, akik szeretnek, és rám mosolyognak az utcán, és persze vannak azok – és sokan vannak −, akiknek fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Ami nem feltétlenül lenne baj, ha a többi kollégámat megismernék, de nem ismerik meg, mert nem járnak színházba. És hogy miért nem járnak színházba, hát ezen is el tudok lenni jó darabig…”

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok