Alföldi Róbert: “Az a többlet, amit a színház ad, tovább él velünk”

2017 május 23. kedd, 7:15

A rendezőt a Nők Lapja és a Nyugat.hu kérdezte.

Alföldi Róbert

Alföldi Róbert

A Nyugat.hu szombathelyi premierje előtt, az utolsó Volpone-próbák egyike után kérdezte, elsőként arról, milyen most, a színházigazgatói pályázat lejárta előtt a Weöres Sándor Színházban rendezni. “A társulat profi, mindenki teszi a dolgát. Közben humor meg röhögés van, tényleg nem foglalkozunk mással. (…) Ami az elmúlt hónapokban Szombathelyen zajlott, az végtelenül elkeserítő. Másrészről sajnos semmi meglepőt nem találni benne, csak ugyanazt a mechanizmust, amit az országos politikában, az arroganciát, a pofátlanságot, és azt, hogy itt a teljesítmény, a szakmaiság már semmit sem számít, egyedül csak a párttagkönyv. Vicces persze, hogy épp most jövök ide rendezni, de ezt már másfél évvel ezelőtt letárgyaltuk a színházzal, a véletlen hozta így. Anyám mondta erre: mikor is jönnék ide máskor, ha nem most! (…) Azt viszont, hogy egy vidéki önkormányzatnak miért nem büszkesége egy országos hírű műhely, és miért nem számít semmit, hogy utcára vonulnak érte az emberek, tényleg nem értem. Ez a legfurcsább” – fejtette ki Alföldi Róbert.

Szombathelyi Weöres Sándor Színház / Volpone / Csankó Zoltán és Hartai Petra

Szombathelyi Weöres Sándor Színház / Volpone / Csankó Zoltán és Hartai Petra / Fotó: Mészáros Zsolt

Annak kapcsán, hogy Shakespeare Makrancos Katája után miért egy újabb korabeli vígjátékra, Ben Jonson a Volponéjára esett a választása, elmondta: “Én nagyon szeretem ebben a darabban azt, hogy minden megszűnik, amikor mindenki elkezd a pénz után kajtatni, ez a vígjáték pontosan megmutatja, hogy se Isten se ember nem számít, amikor a pénz kerül a létezés középpontjába. És ez a mechanizmus mennyire termeli magát újra és újra a fiatalabb generációkban, mert ugyanaz lesz a hozzáállásuk, vagy talán még rosszabb. Ez a darab egy nagyon helyes szösszenet. Az, hogy végül mi sül ki belőle, mindig attól is függ, hol csinálja az ember, kik csinálják, hogy mennek a próbák. Függ a benne lévő embereknek a gondolataitól, ötleteitől, a pillanattól, hogy ez hogyan is működik. Arra pedig, hogy milyen hangsúlyai lesznek az előadásnak, csak annyit tudok mondani: hogy a valósággal történő bármilyen hasonlóság nem az alkotók felelőssége.
DE ígérem, nem fogok benne üzenni az alpolgármesternek” – nyilatkozta a rendező.

Médeia Szöulban

Médeia Szöulban

Alföldi Róbert egy korábbi Nők Lapja-interjúban legutóbbi külföldi munkájáról, a szöuli Nemzeti Színházban rendezett Médeiáról is beszélt: “Amit az ember itthon bénán elképzel a keleti kultúráról, ahelyett az a kultúrsokk ér, hogy milyen kicsi a világ. Az elmúlt húsz-harminc évben – nagyjából annyi idő alatt, mint amennyi nálunk a rendszerváltás óta eltelt. Korea hihetetlen fejlődésen és változásokon esett át. Szöul ma olyan, mint New York, csak tisztább. Az ember arra számít, hogy nagyon ufó lesz egy ilyen közegben. Aztán már a castingon kiderül, hogy a kollégák ugyanúgy működnek, ugyanúgy léteznek, mint mi. Egyébként nem is vagyok képes máshogyan dolgozni azért, mert egy másik országban vagyok, csak úgy tudok gondolkodni, ahogyan egyébként is gondolkodom. A kérdés mindig az, hogy erre mennyire befogadó a közeg. Német nyelvterületen például abból volt konfliktus, hogy nem hagyok elég szabadságot a művészeknek. Állítólag, holott én csak úgy dolgoztam, ahogy szoktam, hogy szeretem előre tudni, mit és hogyan. Koreában ezzel szemben a főnök az isten” – mesélte Alföldi Róbert.

A felvetésre, mintha minden munkája kapcsán azon spekulálna, mi az, ami az időn túl is azonos az ókori Athénban, a mai Budapesten vagy Szöulban, a rndező úgy reagált: “Nem biztos, hogy lehet valami döntőt, életet formálót, jellemátalakítót tanulni a színházban. De gondolkodni, rácsodálkozni, valamilyen többletet, új szempontot kapni lehet, és ez a többlet továbbél velünk, néha segít is. Meg lehet szólaltatni a klasszikusokat úgy, hogy a mai néző találva érezze magát. A klasszikus szöveg – mint minden a színházban – alapanyag. Nyersanyag. Minden attól lesz modern vagy érdekes, olyan mértékben ismersz, vagy nem ismersz benne saját magadra, hogy az előadás hogyan elemzi és ábrázolja az emberi kapcsolatokat” – hangsúlyozta az alkotó.