Mucsi Zoltán: “A szerepek szembesítenek a saját gyarlóságainkkal”

2017 május 24. szerda, 7:31

Mondhatni duplaműszakban dolgozott az utóbbi időben.

Míg a Munkaügyek című sorozatból évente 24 részt forgattak le, a Tóth Jánosból pár hónap alatt 52-t. Emellett a színház sem került parkoló pályára.

Arról, hogy bírta ezt a nyomást, Mucsi Zoltán úgy nyilatkozott: „Az elejét nehezebben viseltem, amikor még nem lehet látni a végét, csak annyit érzékeltem, hogy azért ez nagy falat lesz” – árulta el a színész, aki arról is beszélt, a Tóth János ugyan már márciusban adásba került, de ahhoz, hogy kívülállóként, higgadtan értékelni tudja a benne végzett munkát, több hónapnak kell még eltelnie.

Mucsi Zoltán / Fotó: Horváth Péter Gyula

Mucsi Zoltán / Fotó: Horváth Péter Gyula

A kérdésre, azonosult-e valaha szereppel annyira, hogy az igazított a személyiségén, úgy válaszolt: „Minden szerepben, minden darabban előkerül az a bizonyos probléma, aminek a körüljárása jó irányban alakít az ember személyiségén. Mindannyian meg vagyunk átkozva valamiféle gyarló tulajdonsággal, a kérdés csak az, hogy felismerjük-e ezeket, és ha igen, képesek vagyunk-e változtatni magunkon. A színész azért van szerencsés helyzetben, mert a szerepek szembesítik a saját gyarlóságaival”.

Scherer Péter a karrierje legtöbb meghatározó állomásán vele volt, most is együtt dolgoznak a Nézőművészeti kft. előadásain. Ennek kapcsán elmondta: „A visszajelzésekből felismertük, milyen jól tudunk együttműködni. (…) Mindketten akarnokok vagyunk, akik egészen apró dolgokon is képesek összeakaszkodni. Ezeknek végül egyikünk visszakozása vagy a rendezői döntés vet véget. De azt hiszem, nem okoztunk egymásnak maradandó sérüléseket, mivel tudjuk, hogy a kis küzdelmeinkben nem az dominál, hogy ki jut előbbre, hanem az, hogy egy jelenet hogyan lehetne minél jobb.”

Arról, mi a véleménye a mai értelmiségi vitakultúráról, úgy nyilatkozott: “Erről a hangnemről szoktam mondani, hogy a ketrecharcot nem a tollaslabda szabályai szerint játsszák. Ha ketrecharc van, ahhoz igazodik minden résztvevő. És most már sokszor olyan érzésem van, hogy a ketrecharc egy gyermekded játék ahhoz képest, amilyen hangnem és hangulat kialakult a közéletben.”

A teljes interjút itt olvashatja.