“Apukám mindig azt mondta: az éneklés, az más…!” – Sinkovits Marianne válaszolt

2017 június 11. vasárnap, 8:02

Sinkovits Marianne úgy emlékszik, szülei gyönyörű gyerekkorral ajándékozták meg. Lapszemle.

A Nők Lapja kérdésére, milyen érzés volt gyerekként, hogy bárhová mennek, az édesapját mindenki felismerte, Sinkovits Marianne úgy válaszolt: “Nekünk ez volt természetes, ő meg jól fogadta. Igen, az étteremben nézték, mit eszik, mit iszik, kivel van, odaszóltak, hogy “Ott a Tizedes…!” Ha igazán ki akart kapcsolódni, akkor nem mozdult ki otthonról. (…) Amikor a Tizedest játszotta, otthon vagány volt, nekünk is mindent megengedett. Amikor meg Lőrinc barátot alakította, pátoszosan beszélt, szinte intelmeket osztogatott. Andrissal rengeteget nevettünk, hogy most vajon melyik szerepet játszhatja éppen” – Marianne bevallása szerint mindezzel együtt Sinkovits Imre kedves, derűs és teljesen “normális” apa volt”.

Sinkovits Marianne

Sinkovits Marianne

“Édesanyám egyik levelében olvastam, hogy apukánk szívesen faragott volna nekem egy kis hattyút, Andrisnak meg hintalovat. De ezek elmaradtak. Amik viszont sosem, azok a nekünk írt levelek. Sokszor hajnalban már elmentek, de nekünk leírták, hogy szurkolnak a dolgozathoz, vagy ami éppen aktuális volt. Aláírták: É.anya és É.apa” – árulta el Marianne, aki követte édesapját a pályán, musical szakon végzett a főiskolán.

“Apukám mindig azt mondta: az éneklés, az más…! Gyerekkorom óta mindig énekeltem, tanultam Sík Olgánál, Polgár Lászlótól, Takács Klárától. Még a Zeneakadémiára is felvételiztem. Az esélytelenek nyugalmával mentem, utólag tudtuk meg, hogy egy ponton múlt a felvételem. A főiskola előtt két évig a Nemzeti Színház stúdiójában voltam, édesapámmal is álltam egy színpadon, például a Mózesben, a Marat halálában. A Mózes búcsúmonológjánál nem is figyeltem oda, féltem, hogy elsírom magam. A főiskola után a Gyermekszínházhoz kerültem, és édesapa eljött megnézni. Nem szólt előtte, csak a nevetését hallottam meg a színpadon. Amikor abbahagytam a pályát, nem értett egyet a döntéssel, lett is belőle családi feszültség. A szomszédasszonyom mondta egyszer, hogy hallott egy interjút apukával a rádióban, még a kilencvenes években, és abban azt mondta, hogy Marcsika tehetséges volt, sajnálja, hogy felhagyott a pályával” – számolt be Sinkovits Marianne, aki hozzátette, néha-néha hiányzik az éneklés,” mert volt benne tűz”, de a családi boldogságot férjével Hegedűs Csaba, olimpiai- és világbajnok birkózó, volt szövetségi kapitánnyal és három gyermekükkel nem cserélné másra.

Hulej Emese interjúja a Nők Lapjában olvasható! (2017.05.31 – 34,35,36. oldal)