Józsa Bettina: “Egyből beleszerettem a színházba”

2017 június 15. csütörtök, 7:15

A cannes-i filmfesztivál egyetemi vizsgafilmeket bemutató szekciójába válogatták be Szentpéteri Áron Láthatatlanul című alkotását. A film női főszereplőjét az Észak-Magyarország kérdezte.

Az Észak-Magyarország cikkéből:

“Őrületesen jó, amíg nincs ott az ember, el sem tudja képzelni. Amikor megtudtam, hogy a filmet beválogatták, nagyon boldog voltam. Persze izgultam és tartottam a fogadtatástól. Szoknom kell azt is, hogy a vásznon látom saját magam. A film premierjét úgy ültem végig, hogy eltakartam az arcomat, hogy minél kevesebbet lássak magamból. (…) Sokan gratuláltak, az eredményhirdetés utáni állófogadáson többen odajöttek, és volt, aki azt mondta, nagyon jó színészi alakításokat látott, de én fogtam meg őt a legjobban. És köszöni, hogy minden percét el tudta hinni a filmnek. Ezek a visszajelzések nagyon jólestek, sok önbizalmat adtak” – mesélt Cannes-i élményeiről Józsa Bettina, az SZFE harmadéves hallgatója.

Józsa Bettina

A félórás alkotás kapta a legnagyobb tapsot a maga blokkjában, sőt, az idei Oscar fődíját elnyert Holdfény rendezője, Barry Jenkins is gratulált a színésznőnek.

Józsa Bettina elmondta, a film rendezője, Szentpéteri Áron Enyedi Ildikó osztályába jár a Színművészetin, és volt egyhetes filmes kurzus Tihanyban, ahol találkoztak. A feladat az volt, hogy rakjanak össze öt nap alatt egy kisfilmet. A szereplőket sorsolással válogatták, így véletlenül került Áron filmjébe. “De tetszett, ahogy dolgozik, és ezek szerint kölcsönös volt ez az érzés, mert amikor a vizsgafilmjét készítette, felhívott, hogy rám gondolt. Így kerültem a Láthatatlanulba” – tette hozzá a színésznő, aki a Radnóti Miklós Színházban tölti kétéves gyakorlatát.

A kérdésre, emlékszik-e arra a pillanatra, amikor eldöntötte, színésznő lesz, úgy felelt: “Egészen kiskoromban már tudtam, ezért a konkrét pillanat nincs meg. Valahogy erre sodort az élet. Vidéken laktam, Tiszalúcon, és ott indult egy színjátszókör, ahova bekerültem. Mindenfélét játszottunk, és nagyon megtetszett. Nagy szerepe volt abban, hogy én most ezt csinálom. Később elmentem egy válogatásra a Miskolci Nemzeti Színházba, a Valahol Európában című darabhoz kerestek statisztákat. Beválogattak, találkoztam az ottani színészekkel, megéreztem a színházi légkört és egyből beleszerettem”.

A teljes interjú az Észak-Magyarországban olvasható.