Bach Kata: “Ha van közös ügyünk, akkor szárnyra kap, amit csinálunk”

2017 június 19. hétfő, 7:19

A színésznő az Indexnek nyilatkozott. Lapszemle.

Bach Kata korábban Bodó Viktor társulatában, a Szputnyik Hajózási Társaság színészeként dolgozott, de amikor a csapat a kiszámíthatatlan hazai viszonyok miatt feloszlott, a Vígszínházba szerződött.

Kiskunfélegyházán született, iskolába Dunapatajon járt, aztán a pesti gimnázium után bekerül a Színművészeti Egyetemre. Ennek kapcsán a színésznő elmondta: “A gimnázium okozott sokkot. Akkor, 14 évesen nekem abszolút új élmény volt felülni egy metróra. (…) Az egyetemen már azt hitték, hogy pesti lány vagyok – úgy affektáltam, hogy párja nem volt! Már eleve az is sokk volt, hogy pestinek tartottak: át kellett gondolnom, hogy miért érzik így, és visszatalálni azokhoz a dolgokhoz, amik öt évvel korábban voltak fontosak nekem, a gyökerekhez, amikhez mégiscsak egész életében visszanyúlhat az ember” – fejtette ki Bach Kata.

Bach Kata / Fotó: Hegyi Júlia Lily

Bach Kata / Fotó: Hegyi Júlia Lily

Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, az egyetemen voltak kibeszéletlenül maradt helyzetek, mint például az, hogy szinte egy napon vitték el a rendőrök egyiküket egy tüntetésen és választották meg egy másikuk édesapját a Nemzeti Színház igazgatójának. Ennek kapcsán elmondta: “Most szinte az egész osztály újra együtt van a Vígszínházban, nem telt sok idő az egyetem óta: nyitott vagyok a beszélgetésekre, a feloldásokra. (…) Engem az emberség érdekel, nem az, hogy ki milyen oldalon áll, az érdekel, hogy valaki tudja mondani: köszönöm, bocsánat, tudom, szeretlek”.

A kérdésre, a szakma miként kezeli, hogy függetlenként kezdett, besorolják-e valamilyen skatulyába, úgy válaszolt: “Egy vidéki színházigazgató azt mondta, azért nem hívott játszani, mert én „olyan underground” vagyok. Pedig akkor még nem is volt a Szputnyik. Biztos nem értette, mit csinálok, amit egyébként visszanézve az egyetemre meg is tudok érteni. Úgyhogy ráhúztak a fejemre egy ilyen zsákot – ami egyébként tök jó, mert arra való, hogy leszedjem, és azt mondjam: igen, és ezen kívül még ilyen is vagyok. (…) Pont 2 éve történt egy autóbaleset, amiben egy számomra fontos ember súlyosan megsérült. A baleset, és minden, ami körülötte, előtte, utána történt, sok mindent átértékelt bennem” – árulta el a színésznő, akit arról is faggattak, fontos-e számára, hogy “ügynek érezze” az előadást, amiben szerepel, hogy olyan produkciónak tartsa, ami “jobbá teheti a világot”. “Hát, ez súlyos illúzió. De kell. Ettől drog ez az egész. És vannak is olyan visszajelzések, a saját életemben is volt már olyan, hogy át tudott lendíteni valamin egy előadás, egy könyv vagy egy film” – fejtette ki Bach Kata.

Arról, beszéljen-e egy színész a közéleti témákról, úgy vélekedett: “Nekem az ilyesmi elvesz az alakításból. Olyan, mint egy reklámszereplés is, vagy egy jellegzetes szinkronhang. Belépsz a színpadra, és jön veled az a színész, akit szinkronizáltál, társul az arcodhoz egy túró rudi vagy egy joghurt. (…) Pedig szerintem az a feladatunk, hogy maximális alázattal szolgáljunk egy szerepet, és az egész testünket kölcsönözzük mindehhez. (…) Én a színházon keresztül szeretnék hozzáadni a világhoz. Azoknak az embereknek szeretnék adni, akik látnak, vagy akikkel épp dolgozom. A kis közösségekben hiszek, egy családban, egy társulatban, nem a tömegek vonzanak. De ha mindenképpen hallani akarsz valami közéletit, akkor pont ezért bánt, hogy tönkreteszik a civil szervezeteket és más kis csoportokat. Mert a nagy egész ideálisan a kis egészekből áll össze, és legjobb ha ezek spontán, a hatalomtól függetlenül, alulról szerveződnek, nem másképp. A színházban is azt tapasztaltam, hogy ha van közös ügye egy csapatnak, akkor szárnyra kap, amit csinálnak” – nyilatkozta Bach Kata.

A TELJES INTERJÚ ITT OLVASHATÓ.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok