Bányai Kelemen Barna: “A színház menekülés ettől a zagyva világtól”

2017 június 24. szombat, 7:13

Bányai Kelemen Barnát az ART7 kérdezte.

Sokoldalú színész: éppúgy belefér Ivanov gyűrött zakójába, mint Mágnás Miska istállószagú mellényébe, de legalább ennyire otthonosan mozog Volpone társaként is a Weöres Sándor Színház legújabb Alföldi-rendezésében.

A kérdésre, mikor döntötte el, hogy színész szeretne lenni, úgy válaszolt: “Középiskolás gimnazista voltam, amikor világirodalom óra előtt belépett egy számomra ismeretlen ember az osztályba, aki egy diákszínjátszó körbe keresett színészeket. Ő volt Tatai Sándor, akit addig nem ismertem, nem is jártam színházba. Izgalmas lehetőségnek tűnt, az osztálytársaim pedig szünetben rábeszéltek, hogy jelentkezzem: úgyis tele vagyok energiával, mindig én találom ki a diákcsínyeket, végre hasznosíthatnám ezeket a tulajdonságaimat.(…) A színjátszó körbe három éven keresztül jártam, nagyon szerettem. Elkezdett mocorogni bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha én ezt komolyabban csinálnám?” – mesélte a színész.

Hartai Petra, Bányai Kelemen Barna / Ivanov / Szombathelyi Weöres Sándor Színház / Fotó: Mészáros Zsolt

Hartai Petra, Bányai Kelemen Barna / Ivanov / Szombathelyi Weöres Sándor Színház / Fotó: Mészáros Zsolt

“Késő éjjel hirdették ki, hogy kiket vettek fel a színműre. Hamarosan, természetesen még nem volt mobiltelefon, mindenki sorban állt az utcai fülke előtt, hogy hazatelefonáljon. Három embertől is azt kérdezték meg a jó hír hallatára a szüleik, hogy „Nem vagy éhes?” Nálunk apukám vette fel a telefont, ő azt mondta: „Jó, jó, de nem fázol?” „De apa! Érted, hogy felvettek? Harmadiknak, ösztöndíjasnak!” Anyukám évekkel később mesélte el, hogy nagyon büszke volt rám, amikor visszament a hálószobájukba. Azóta is, minden egyes alkalommal, amikor megnéznek, nyugtázza magában, hogy jól döntöttem” – tette hozzá Bányai Kelemen Barna, aki Marosvásárhelyről szerződött a szombathelyi színházba.

“A román rendezők és a román stílus hatásai Erdélyben egészen biztosan ötvöződnek a magyarral, a tanáraim is dolgoztak együtt román rendezőkkel, én pedig tőlük tanultam el ezeket az elemeket. Később én is dolgoztam román rendezőkkel és színészekkel. Úgy tapasztaltam, hogy a román színészek kevesebbet kérdeznek, kevesebbet elemeznek. Ha van egy helyzet, ők inkább belevetik magukat és teljes erőbedobással csinálják. A magyar óvatosabb, puhatolózóbb, később jut el idáig. Talán ez a lényegbeli különbség” – fejtette ki a színész.

Arról, a hivatáson túl mit jelent számára a színház és színészet, elmondta: “Számomra jó sziget a színház.” Ezt azóta sem tudtam jobban kifejezni. Ebben benne van az is, hogy a színház menekülés ettől a zagyva világtól, amit most élünk. Családias hangulat, ismerős környezet, jó biztonságban dolgozni. Mikrovilág, távol mindenkitől, de együtt azokkal, akiket szeretsz”.

Következő évad terveiről szólva úgy nyilatkozott, augusztusban részt vesz Alföldi Róbert megaprodukciójában, a Hegedűs a háztetőn c. darabban Perchik-et játssza, majd szintén Alföldivel adnak elő egy most készülő darabot az Átriumban, A félelem megeszi a lelket című Fassbinder-film alapján, amelyben egy bevándorló fiút játszik. “Szombathelyen Réthly Attila rendezi Kis hölgy a Maximból című Georges Feydeau-darabot, ennek is része leszek. A Katona József Színházban is játszani fogok egy most íródó darabban, aztán jövő tavasszal újra itt a Salemi boszorkányokban. Ez a következő évadom” – számolt be Bányai Kelemen Barna.

A teljes interjút itt olvashatják.