Máthé Erzsi: “Úgy bevágtam magam mögött az ajtót, majd kiesett”

2017 június 25. vasárnap, 17:55

Máthé Erzsit a Magyar Nemzet kérdezte.

Eljátszotta Évát, Gertrudist, Mirigyet, ám a népszerűséget a televíziós szerepek hozták meg neki. Szinte minden létező díjat megkapott, ő a legidősebb a nemzet színészei közül.

A teljes interjút itt olvashatja.

A kérdésre, miért hagyta abba a pályát, a Nemzet Színésze úgy válaszolt: “Fiatalokkal voltam körülvéve, kezitcsókolommal köszöntek, egymással barátkoztak. Velem egykorú kollégák már nem voltak a társulatban. Egyszer a Katona József Színházban odamentem két fiatal kolléganőhöz, megkérdeztem, hogy vannak, mi volt velük a nyáron, csak néztek rám döbbenten. Erre bementem az öltözőbe, s úgy bevágtam magam mögött az ajtót, hogy majdnem kiesett tokostul, és azt mondtam magamnak, Erzsi, abba kell hagyni, menni kell. Egyre több ilyen apró jelzést kaptam. (…) Azt hiszem, 65 év sok volt. Most már inkább várakozás van bennem, bármikor indulhatok” – fejtette ki Máthé Erzsi.

“Az idő múlásával hihetetlenül elfáradtam, a mindennapos mókuskerék, a magány, az egyedüllét rosszul hatott rám. Az édesanyám meghalt, gyerekem nincs. Valami kihullott belőlem. A színház mindennapos stressz, hiába vagy fáradt vagy beteg, sem a rendezőt, sem a közönséget nem érdekli” – tette hozzá.

Máthé Erzsi / Fotó: Magyar Nemzet

Máthé Erzsi / Fotó: Magyar Nemzet

Eleinte azt gondolta magáról, hogy a naiva szerepkör áll közel hozzá, ehhez képest volt mosónő, parasztasszony, királynő, Az ember tragédiájában Éva és Hippia. “Érzékeny ember vagyok, ezért gondoltam, hogy nekem a naiva szerepkör áll jól. A rendezők azonban jobban tudták, mi való nekem, hogy az orgánumom, ez a hatalmas feszültség és energia, ami bennem van, másfajta szerepekre predesztinál. Magam csak utólag jöttem rá erre, rengeteg gyötrődés árán. 1951-ben az akkori férjemet, Szendrő Józsefet kérdeztem kétségbeesetten, hogy Gorkij Jegor Bulicsov és a többiek című darabjában miért pont nekem kell Melániát, a legkegyetlenebb, legvisszataszítóbb figurát megformálnom. Azt mondta, hogy a fellépésem, a hangom, a kisugárzásom ezt a feladatot jelöli ki nekem. Később beláttam, hogy igaza van” – árulta el a színésznő, aki saját bevallása szerint, ha most lenne fiatal nem menne színésznek.

“A Nemzetiben óriások között voltam, Major Tamás, Gobbi Hilda. És a Katona is felejthetetlen volt, annyi csodát éltem meg. Vannak ma is hatalmas színészek, készülnek kitűnő előadások, de sok minden megváltozott. Ez a mai világ már nem tetszik annyira. Ezt már nem vállalnám. Robotnak látom a színészetet, a régi szépségét elveszítette a színház, továbbra sem fizet jól a színészi munka. Inkább választanék valamilyen „polgári” hivatást, nyelvet tanulnék vagy üzemet vezetnék. (…) Kitűnő színészeink vannak vidéken, mégsem jelennek meg róluk újságcikkek, nem készülnek kritikák a vidéki színházak előadásairól. Miért? Nagyon szomorú vagyok emiatt. Amikor én fiatal voltam, lejártak Pestről a színházigazgatók, hogy megnézzék a vidéki pályakezdőket. Mára sok minden megváltozott: a színészi munka presztízse, a lehetőségek. Az újságokban a celebekről írnak, a televíziós sorozatokban nem színészek játszanak, hanem az utcáról odakerülő emberek. Azt hiszem, annak idején nekem még szerencsém volt” – vélekedett Máthé Erzsi.

A teljes interjút itt olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok