“Egyedül a színpadon nem félek” – Sárosdi Lilla válaszolt

2017 június 28. szerda, 7:05

Sárosdi Lillát Tompa Andrea kérdezte a Színház c. lapban. Az interjú már online is olvasható.

“Szeretném kipróbálni, hogy vajon milyen lenne nem játszani egy egész évig. Hogy vajon tudok-e értelmes életet élni anélkül is, hogy színész legyek, vagy csak ezen keresztül tudom magam értelmezni.”

A Színház folyóirat cikkéből:

“Szolnokon megtaláltam azt a családi légkört, és később a Krétakörben is, amelyet otthon nem kaptam meg, és amelyről azt hiszem ma, szülőként, hogy egy gyereknek meg kell kapnia: biztonság, felszabadultság, mégis határozott keretek. (…) Vinnai András, Gigor Attila, Máthé Zsolt. Belőlük állt Bodó Viktor csapata, az Ad hoc társulat, ami – ahogy akkor hívták – amatőr, valójában független társulat volt. Schwajda színházában egy hivatalos iskolaként induló képzés keretein belül állt össze, de az az iskola aztán nem vált felsőoktatási intézménnyé, nem lett belőle egyetem úgy, mint Kaposváron. Törőcsik Mari, Molnár Piroska, Garas Dezső, Hernádi Judit, Morcsányi Géza tanítottak ott. (…) Mi, az Ad hoc társulat különcként működtünk, még az osztályon belül is. Éjjel-nappal próbáltunk, sosem henyéltünk, nem ‘keveredtünk’ másokkal, egyébként kommunában is éltünk egy bérelt lakásban” – mesélte szolnoki éveiről Sárosdi Lilla.

Sárosdi Lilla / Vakság a Kolibri Pincében

Sárosdi Lilla / Vakság a Kolibri Pincében

A kérdésre, hogyan lett a színház mellett kitartó, azt felelte: “Talán azért, mert a színház mindig közösség volt számomra, olyan közösség, amelynek az elismerésére vágytam. Ez innen visszatekintve leleplezi azt a gyermeki kiszolgáltatottságot, szeretetvágyat, hogy ez a színházi mizéria nálam a szeretetéhségből fakad. Fogadjanak el, tapsoljanak meg. Ez vitt mindig. Nyilván nem csak emiatt vagyok színész, talán van hozzá tehetségem is. (…) Nem takarom el semmivel az érzelmeimet. A férjem, Schilling Árpád szokta mondani, hogy ‘neked nincs semmi magánügyed, mindent rögtön kiteszel’. Latinovits mondta magáról, hogy kívül hordja az idegrendszerét, hogy minden pillanatban sebezhető legyen. Valahogy így van ez velem is” – fogalmazott a színésznő, hozzátéve, magánemberként ez rettenetesen fárasztó, rengeteg energia az élet minden rezdülésére reagálni.

A Krétakörös időszakról Sárosdi Lilla így mesélt: “A tehetségem szertelen volt, kiszámíthatatlan és sokszor erőszakos. Borzasztó sértődékeny voltam, és sajnos vagyok is. És ha Árpád például valamitől irtózik, az a sértődés. Én viszont olyan színész vagyok, aki nem bírja a kritikát. Sokszor csak bugyogtam, mint egy nagy, tehetséges bogyó, és ez vagy felizgatta a rendezőket, vagy nem. Zsótér például nagy szerepeket osztott rám, Melindát a Bánk bánban, Solveiget a Peer Gyntben. Árpád nagyon szereti, ha valaki felelősséget vállal magáért, kezdeményezni tud, tudatos. Mindig is a partnereket kereste a munkában, nem a beosztottakat. Láng Annamari például sokkal tudatosabb nálam, persze ők régebb óta dolgoztak együtt. Én csak mostanában kezdek tudatosan próbálni, azaz tudni, mi miért érdekel, mi benne számomra a kihívás, merek vitatkozni úgy, hogy esetleg nem ölöm meg a másikat, ha nem értünk egyet, vagy nem sértődöm meg. (…) Most már tudatosan is gyakorlom ezt, és nem csak a színpadon, hogy jobban irányítok, kézben tartok dolgokat. (…) Nekem nagyon rossz örökségem van, a reflexeim szerint a dolgok félelmetesek és ellenségesek, ezen nagyon nehéz volt változtatni. Most már szülő vagyok, felelősséget kell vállalnom, és ez megy is, hiszen van, hogy szülőként meg kell nyugtatnom valakit, nem szabad pánikba esnem. És megváltozott a figyelmem iránya is. Eddig a félelem uralta az életemet, a félelem miatt voltam gyakran támadó, vagyis védekező állapotban.”

“Egyedül a színpadon nem félek. Ezzel magyarázom azt, hogy le tudok vetkőzni a színpadon. Ha le kell lépni a színpadról, akkor minden más, akkor elő a fegyvert, védekezni kell. Ezt a biztonságot akarom megtalálni emberként, civilként. Hiszen a színpadon tudom, hogy mi a vége a sztorinak. Tudom, hogy miben vagyok benne, merre tart. Az életben nincs ilyen tudás” – fogalmazott Sárosdi Lilla.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok