Pogány Judit: “A színház helyreigazítja a néző értékrendjét”

2017 július 17. hétfő, 8:04

Mindent eljátszott, amit nagyon akart, ma már a fiatalok sikeréért szurkol. Pogány Juditot a Vasárnapi Hírek kérdezte.

A teljes interjút itt olvashatja.

15 darabban játszik, anyaszínházában, az Örkényben és azon kívül. A kérdésre, még mindig jó-e este felmenni a színpadra, úgy válaszolt: “Vannak kivételesen ünnepi esték, amikor igen. Van néhány produkció, mint a Macskajáték, az Elnöknők, a Pedig én jó anya voltam vagy a Leenane szépe, amire mindig örömmel készülök. Persze közben félek, mi lesz, ha aznap este nem tudom úgy összeszedni magam, ahogy kellene. Állandó fáradtsággal és kialvatlansággal küzdök. Mondjuk sosem tudtam eleget aludni, de régebben nem voltam hetvenhárom. Amikor közeledett a hetvenedik születésnapom, a Napút Kiadó felkért, hogy írjak az életemről – vagy a gondolataimról – azt és annyit, amit és amennyit akarok. Én akkor nem a pályámról írtam, hanem arról az alapélményemről, hogy egész életemben milyen keveset aludtam, viszont így hetvenévesen azt érzem, hogy jóval többet éltem, sokkal dúsabb, gazdagabb volt az életem, több élmény jutott nekem, mint amennyi egy normális életet élő embernek ugyanennyi idő alatt kijár” – számolt be Pogány Judit.

Pogány Judit / Fotó: Végh László, Magyar Nemzet

Pogány Judit / Fotó: Végh László, Magyar Nemzet

Az életkoráról szólva elmondta, ahogy megy előre az ember a korban, általában úgy szűkülnek a szereplehetőségei. “Ezért van az, hogy az ilyen korú színésznőkből egy társulat egyet, legfeljebb kettőt tud “eltartani”. Igaz, azt legtöbbször nagy becsben tartja. Másrészt viszont az Örkény nem átlagos színház. Itt még néhány évvel ezelőtt is egyszerre játszhattam Csuja Imre feleségét és az ujját szopó kisfiát. Egyébként az első találkozásunkkor, a Bárkában az anyját játszottam. Persze ez alkat kérdése is. Kaposváron negyvenhat éves voltam, amikor Ascher harmadjára osztotta rám a Pinokkiót, de ugyanakkor játszottuk a III. Richárdot, ahol viszont York hercegné voltam, aki elmúlt nyolcvan. Ha színpadon vagyok, és egy jó szerepben azt érzem, hogy alkalmas vagyok rá, akkor annyi éves vagyok, amennyi kell. Egy kicsit sem törődöm a papírforma szerinti valóságos korommal” – fejtette ki a színésznő, aki 3 éve, a hetvenedik születésnapján adott interjúban, úgy nyilatkozott, még éppolyan lázasan hisz a színházban, mint régen.

“A színház jobbító erejében hiszek. Amikor kimondjuk, talán közhelyesen hangzik, nehéz is erről beszélni, de így van. Egy jó előadás után sosem úgy jössz ki a színházból, ahogy bementél. A színház helyreigazítja a néző értékrendjét, felpiszkálja az igazságérzetét. Még egy igazán, velejéig rossz embert megérinthet egy jó előadás, ha felismeri benne a saját bűneit” – vallotta Pogány Judit.

A felvetésre, miszerit a Nemzeti Színház sorsa, az Új Színház alapítása, aztán Jordán Tamás meghurcolása Szombathelyen is azt mutatja, hogy nagyon megosztott a szakma, úgy reagált: “A színházak elkezdtek saját belső berkeikben működni. Ez egyébként a kisebbik rossz: tudniillik ez vagy kiszűri a nagyon másképp gondolkodókat, vagy jó esetben csökkenhetnek a különbözőségek. De egyre több az át nem hidalható távolság. ”

A teljes interjút itt olvashatja.

 
 

Kapcsolódó anyagok