„A színház az önkifejezési formám” – Farkas Dénes válaszolt

2017 július 18. kedd, 9:21

Még nincs harminc éves, de már csaknem tíz éve a Nemzeti Színház állandó tagja, idén pedig megkapta az évad legjobb alakításáért járó díjat. Farkas Dénest a Kultúra.hu kérdezte.

A Kultúra.hu cikkéből:

Édesapja Osztojkán Béla író, költő volt, és Farkas Dénes is írt húszéves koráig. A kérdésre, miért fordult mégis a színház felé, így felelt: “Az írás teljes embert kíván, komoly munka, számomra önvallomás, intim beszélgetés önmagammal. Ahhoz, hogy újra elkezdjek írni, nagyon sok mindent fel kellene fejtenem magamban, sok elmaradásom lehet. Ez olyan, mint amikor rég nem találkoztál egy jó ismerősöddel. Neki sem tudod elmondani az első öt percben: hogy vagy, mi történt veled; ezt be kell valahogy vezetni. Így tekintek én is az írásra. Most egyébként írok egy rapszöveget az egyik barátom esküvőjére, bár ez inkább csak játék. Édesapám rengeteget írt, ez volt az ő önkifejezési formája, ahogyan én megtaláltam a színház által a sajátomat. Az írás magányos szakma, én pedig szeretek emberek között lenni. Míg az írás kivisz a világból, addig színészként szociálisan is leterhelt vagyok, ami sokkal inkább illik hozzám.”

Farkas Dénes (fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu)

Farkas Dénes (fotó: Eöri Szabó Zsolt, nemzetiszinhaz.hu)

Az évad legjobb alakításáért elnyert Sinkovits Imre-díjról elmondta, hatalmas megtiszteltetés. “Ez nem szakmai díj és nem is állami kitüntetés, ezt a társulat tagjai – a világosítón át a fodrászig, a fodrászoktól a színészekig – szavazzák meg. Úgy szoktam mondani: ez inkább szeretetdíj. Visszajelzés a társulat részéről, hogy talán szeretnek és örülnek, hogy itt vagyok. Ez jól eshet bárkinek egy közösségen belül. Nyolc éve vagyok a társulat tagja, ez a díj pedig nyolc év munkájának az elismerése” – hangsúlyozta.

Még Alföldi Róbert idején került a társulathoz, de maradt a vezetőváltás után is. A különbséget firtató kérdésre Farkas Dénes elmondta, Alföldinél nagyon jó színészgárda gyűlt össze, amelynek ők is részesei lehettek mint kezdő színészek, és a szakma, illetve a közönség is érdeklődött irántuk. “Túlterheltek voltunk és nem vagyok benne biztos, hogy minden színész karrierjét építette ez a túlterheltség. Nekem akkoriban tizenhat futó darabom volt három főszereppel, de így utólag mégis azt érzem: ez nem rólunk szólt, hanem egy helyzetről, amelynek kiszolgálói voltunk. Nyilván ez volt a dolgunk, főleg nekünk, fiatal, kezdő színészeknek. Természetesen végtelenül büszke vagyok arra az öt évre, amelyet Robi vezetése alatt eltöltöttem és örömmel gondolok vissza rá. Vidnyánszky Attilával kapcsolatban más a helyzet, másképpen vagyunk terhelve, és úgy érzem, van folyamatos kommunikáció közöttünk, ami számomra nagyon fontos. Most más színészi státuszban vagyok a koromból kifolyólag, ezzel persze a felelősség is nőtt, hiszen a mi véleményeink, döntéseink is teret kapnak” – fejtette ki a Nemzeti Színház tagja.

A teljes interjú itt olvasható.