Varga Zoltán: “Letettem arról, hogy megváltsam a világot”

2017 július 18. kedd, 11:16

A Miskolci Nemzeti Színház tagját a Revizor kérdezte.

 

A revizoronline.com cikkéből:

“Vannak olyanok, akik saját imidzsüket folyamatosan alakítják, mert azt gondolják, trendinek kell lenni. Én erre nem is vagyok alkalmas, és egyébként is letettem arról, hogy megváltsam a világot, hogy imidzsem legyen, hogy népszerű és ismert legyek. A pályám elején ez utóbbi persze foglalkoztatott, de aztán rájöttem, hogy nyilván csak a hiúságom táplálta mindezt” – mesélte Varga Zoltán.

Varga Zoltán a Miskolci Nemzeti Színház Kivilágos kivirradtig c. előadásában (fotó: Gálos Mihály Samu)

Varga Zoltán a Miskolci Nemzeti Színház Kivilágos kivirradtig c. előadásában (fotó: Gálos Mihály Samu)

A világmegváltásról elmondta, ez nyilván más, mint amire egy politikus vagy pénzember képes. “Arra gondolok, amikor egy jófajta kreatív gondolkodásmód létrejön egy színházi műhelymunkában vagy előadásban. Ilyenkor, bármilyen hihetetlen, de csoda történik. Volt egy-két olyan színházi csapat, ahol ilyen élményeknek részese lehettem, vagy olyan produkció, ahol azt éreztem, hogy ebből a fajta életérzésből valami megcsillant” – tette hozzá. Elárulta, elsősorban a Katona József Színházra gondol, hiszen ott kezdte pályáját, ott érett be a tudása. “Bár két részletben, de tizennyolc évig voltam a tagja a színháznak. Nyilván formálódott, változott ahhoz képest, mint amikor én odakerültem, emberek cserélődtek, szemléletek és ízlések változtak, de a mai napig képviseli azt a fajta színházcsinálást, ami akkor meghatározó volt nekem. Ez kitörölhetetlen. Ezt a fajta művészi átitatottságot óhatatlanul viszi tovább az ember. Bárhova is kerülök, ebből dolgozom, ez a fajta belső tartalom motivál, ebben tudok hinni” – hangsúlyozta Varga Zoltán.

A színész kétszer is elhagyta a Katonát. “Úgy éreztem, hogy nem kapok megfelelő feladatokat. Ekkor már jó pár szakmai elismerésem és díjam volt, amit nem a közönségtől, hanem a szakmától kaptam. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert más rang és minőség. Úgy tűnt, beraknak egy hierarchiába, amiben feszengtem és amit igazságtalannak éreztem. (…) Aztán visszaszerződtettek, és eljöttem még egyszer, ez pesti viszonylatban talán ritka. Nem is emiatt különleges ez, hanem azért, mert Zsámbéki Gábor hitt bennem, újra leszerződtetett, és tőle ezek után is jelentős szerepeket kaptam. Később szerettem volna hasonló erős társulatokhoz kerülni, mint, mondjuk, az Örkény vagy a Radnóti, de nem kellettem. Hiába próbálkoztam, nem sikerült. Ma már azt gondolom, ahol éppen dolgom van, ott igyekszem maximálisan beletenni a tehetségemet abba a produkcióba, amiben esetleg bennem gondolkodnak” – fejtette ki a színész.

Varga Zoltán arról is beszélt, a rendszerváltás eufóriáját egy vissza nem térő álom lehetőségeként élte meg, bízva abban, hogy a gyerekeinek majd könnyebb lesz. “Ehhez képest gátlástalan, cinikus és beteg döntések születnek a fejünk fölött, mely egyre jobban megbetegítette a társadalmat, a fél ország ingázik, hogy munkája legyen, közben családok hullanak darabokra. És ezalatt a gyermekeim annyi idősek lettek-lesznek, mint én, amikor belevágtam az életbe, és képtelenek érvényesülni, hiába tehetségesek vagy van némi kapcsolati tőkéjük. Folytassam? Ez az a pillanat, amikor kirohannék a világból, mert a tehetetlenség érzésénél nincs mérgezőbb. Bevallom, ha újra születnék, nem ezt csinálnám. A megújuló energiákkal és az újrahasznosítással foglalkoznék. Mert ez a jövő, főleg ha az emberiség még egy kis ideig itt szeretne weekendezni a Földön. Arra viszont még lehetőségem van, hogy bármikor letegyem a színészet lantját és kilépjek ebből a közegből, mert ez egy rangját vesztett szakma és kizsigerelt élet” – fogalmazott a színész.

A teljes interjú itt olvasható.