Lukács Sándor: “Nincs már időm arra, hogy felszínes dolgokban vegyek részt”

2017 július 19. szerda, 7:19

Negyvenötödik évadát zárta a Vígszínházban. A művészt a Kultúrprojekt kérdezte új verses kötetéről és közelgő 70. születésnapja alkalmából.

A kulturprojekt.hu cikkéből:

“Ez a kerek évforduló egy jó alkalom arra, hogy visszatekintsek, és vallomást tegyek a közönségnek az elmúlt évtizedekben megszerzett tapasztalatokról, élményekről. Az új kötetben olvasható vers-prózák ezeknek az élményeknek, kalandoknak, drámáknak és örömöknek a termései, lenyomatai. Ötven vers található a kötetben, öt ciklusba szedve. És ami még külön örömmel tölt el, és egyben nagyon megtisztelő is számomra: az új kötetemet Aknay János Kossuth-díjas festőművészünk csodálatos képei díszitik. Aknay Jánosnak van egy gyönyörű őrangyal-portrésorozata, ebből választottuk ki az egyes „csokrokhoz” leginkább illő képeket. A könyv borítóján szintén egy Aknai angyal-portré látható, emellett minden ciklus elején pompázik egy-egy őrangyal, egészen különleges színekben. A kezdetek utcája az első kötetem, amiben illusztráció is található, nem is akármilyen, úgyhogy biztos, hogy ez a ‘plusz’ esztétikailag is nagyon sokat emel a könyvön” – számolt be Lukács Sándor A kezdetek utcája című, nemrég megjelent új kötetéről.

Lukács Sándor (fotó: Mudra László, Origo)

Lukács Sándor (fotó: Mudra László, Origo)

A művész hangsúlyozta, a legkülönbözőbb, legapróbb, a civil ember számára nem versbe kívánkozó dolgok is verssé válhatnak. “Ez az érdekes és a csodálatos a költészetben: korántsem csak korszakalkotó, nagy gondolatokat, őrületes szerelmeket, sorsfordító eseményeket lehet megörökíteni, néha a leghétköznapibb mozzanatokból is költemény születhet” – tette hozzá. A színész elárulta, munkája során rengeteg emberrel találkozik, a szerepek által a legkülönbözőbb élethelyzetekbe kerül, miközben számtalan sorsot formál és ismer meg, és ezeket az élményeit sokszor vers formájában is megjeleníti.

Lukács Sándor a kerek évfordulóról is vallott. “Természetesen nem érzem a hetven évet, sőt, ahogy öregszem, egyre naivabbnak és egyre gyermetegebbnek érzem magam. Ezt most persze egy kicsit poénból is mondtam… Az az igazság, hogy ahogy az ember halad az élete vége felé, egyre inkább előtérbe kerül a minőség, az élet minden területén. Nincs már időm arra, hogy ostobaságokban, felszínes dolgokban vegyek részt, akár mint művész, akár mint magánember. És ez vonatkozik az emberi kapcsolataimra is. Tehát ha már kimozdulok otthonról, akkor olyan emberek közé vágyom, akikkel érdemes együtt lenni, mert a gondolkodásmódjukban, az értékrendjükben, az érzésvilágukban közel állnak hozzám, és akiknek a társaságában fel tudok oldódni. Úgyhogy önző módon egyre jobban törekszem arra, hogy minőségi életet éljek. Ezalatt nem azt értem, hogy mostantól csak vérkomoly dolgokkal fogok foglalkozni, és hogy egy jó borozgatás, egy-egy kiadós kacagás ne férne bele a mindennapokba, szó nincs erről, sőt! De most már csak olyasmire szeretnék időt áldozni, amit tényleg fontosnak, értékesnek tartok, és amihez igazán kedvet érzek” – mondta a Vígszínház tagja.

A teljes interjú itt olvasható.