Kocsis Pál: “Kaposvár egész egyszerűen más volt”

2017 július 21. péntek, 7:32

Az Apátlanul című előadásban nyújtott alakításáért a POSZT közönségzsűrije, valamint a MASZK díját is átvehette. Kocsis Pált a Revizor kérdezte.

A Revizor cikkéből:

A kecskeméti előadás pécsi bemutatóján máshogy alakították ki a színpadot, a nézők és a játéktér viszonyát. A kérdésre, mennyiben változtat ez az előadáson, Kocsis Pál így felelt: “A szerep nem változhat meg, a viszonyok sem, minden marad ugyanúgy. Hogy hogyan hat, ahhoz biztosan van köze az egyes helyszíneknek, de ezt belülről nem tudom megítélni. Pécs talán jobban behúzta a nézőket, miközben úgy érzékeltem, a színpad ott sokkal nyitottabb tér volt. A nézők is fent ültek a színpadon, ahol a rendező, Szász János elképzelése szerint a játéktér negyedik fala a színpadfüggöny volt. E mögött tátongott az üres nézőtér. Féltem, elviszi a hangot a nagyon intim előadásban, ahol a hang nem is intim. De kiderült, jó döntés volt János részéről és az előadás előnyére vált. Kecskeméten kisebb térben, jóval kevesebb néző előtt játsszuk, Pécsett zömében a szakma nézte. Az előadáson nem nagyon változtat, hol, kiknek játszunk. Mindenhol megvannak a korlátaink, de azt is tudjuk, a korlátainkon belül meddig vagyunk szabadok.”

Kocsis Pál az Apátlanul c. előadásban (fotó: Kecskeméti Katona József Színház)

Kocsis Pál az Apátlanul c. előadásban (fotó: Kecskeméti Katona József Színház)

A színész szerint az Apátlanul címmel Platonovnak a világban elfoglalt helye válik hangsúlyossá. “Ez meghatározza a vele való munkát is, hiszen innentől fogva ezt keressük. Van az előadásban egy rövid, többször visszatérő szövegem, amiben Platonov arról beszél, hogy jutott ide. Ez a néhány sor központi része az előadásnak. Ha nem ez lett volna a cím, nem vált volna ilyen erőssé. A cím azért is fontos, mert Szász János erőteljesen megváltoztatta a történet végét. A Platonov címnél ez a befejezés érvénytelen lenne. Ha jól melózunk, a vége, a befejezés az mindig nagyon erősen a rendező koncepciója. Lehet, hogy én mást gondolok róla, máshogy fejezném be, de akkor kívül helyezem magam. Amikor benne vagyok, nincs vélemény” – fogalmazott Kocsis Pál.

A színész 15 évig volt tagja a kaposvári színháznak, 5 éve történt a kényszerű búcsú. “Két évig számomra komoly sebnyalogatás volt, még akkor is, ha az ember dacos fajta, olyan, mint én. Úgy csinál, mintha nem, de igen. Ritkán találkozom a régi barátokkal, olykor megnézem őket színpadon, például Znamenákot. S azt gondolom, jó ég, micsoda színész! S akkor eszembe jut, miért akartam Kaposvárra menni. Salgótarjánból jövök, felkerültem Budapestre, ahol rengeteg színházat néztem. De már akkor összekapcsoltam Molnár Piroskát, Pogány Jutkát, Jordán Tamást, Lukáts Andort Kaposvárral, ami egész egyszerűen más volt. Nem mondanám, hogy jobb. Más. A rendkívül intelligens és szabad játék, amibe rengeteg minden belefért” – hangsúlyozta Kocsis Pál.

A teljes interjú itt olvasható.