Kováts Adél: “Az elhallgatás fokozza a feszültséget”

2017 július 29. szombat, 9:02

A Radnóti Színház főigazgatója a legjobb női alakításért járó elismerést érdemelte ki a POSZT színészzsűrijétől. Kováts Adélt a Magyar Idők kérdezte.

 

A Magyar Idők cikkéből:

“Rendkívül nagy hatásúnak és sodrónak éreztem Wajdi Mouawad történetét, pontosan a többdimenziós volta miatt. Fontosnak tartom azt, hogy a színház együtt lélegezzen a mával, és ebben a darabban nagyon lényeges szál a menekültkérdés. Egy anya történetén keresztül ismerjük meg az ország helyzetét, hogy a lakóinak minden jobb, mint az a káosz, ami oda vezet, hogy emberek ellehetetlenülnek egy háborús konfliktusban, és elhagyni kényszerülnek saját otthonukat. A darab nagyon élesen ábrázolja, hogy egy ilyen szituációnak nincsenek nyertesei: rossz annak is, aki menekül, és azoknak is nagyon kemény, akik ott maradnak. Olyan bonyolultak a szálak, mintha egy görög tragédiát olvasnánk: ebben a modern történetben olyan elképzelhetetlen, drasztikus és mégis átélhető helyzetek alakulnak ki, amire azt hihetnénk, hogy csak a színházban létezik. A darabnak szép és különös költői nyelvezete van, és nem hagyományos a dramaturgiai struktúrája” – mesélte Kováts Adél a Radnóti Színház Futótűz című előadásáról.

Kováts Adél a 17. POSZT díjkiosztó gáláján (fotó: Rádóczy Bálint)

Kováts Adél a 17. POSZT díjkiosztó gáláján (fotó: Rádóczy Bálint)

A teátrum igazgatója szerint Alföldi Róbert a letisztult, szikár rendezéssel a történetmesélést a középpontba állította, rendkívül felerősítve a szavak erejét, így pontossá és élővé vált az előadás, nem pedig melo­dramatikus folyammá. “Fájón élő ez a darab. Folyamatosan tartok attól, hogy mi történik a világban, mit hozhat még az élet, miközben játsszuk. Mélyen érint a szíriai válság, a veronai buszbaleset, és idesorolhatnám a bemutató óta történt terroreseményeket is. Volt olyan előadás, amikor nem tudtam elszabadulni az agyamban meginduló asszociációktól” – tette hozzá Kováts Adél, aki Nawal szerepéért a POSZT színészzsűrijének díját vihette haza Pécsről.

“Vannak csomópontok az ember életében, amikor beavatást kap egy tragédia által, felnyitja a szemét akár egy jól irányzott mondat, szemléletváltás történik, kap egy olyan tudást – és itt szó szerint is értendő a tudás –, ami által van esélye megszabadulni attól a beleragadástól, ami benne tartja a körkörösségben. Vagy legalábbis képes feldolgozni a problémát, továbbmenni és nem ismételni, továbbörökíteni azokat. Ez a darab azt mondja ki, hogy egyetlen módon szerezhetünk meg valamiféle egészséges szemléletmódot: ha szembenézünk a tragédiával, és elmondjuk azokat, amiket megtapasztaltunk. Az elhallgatás ugyanis fokozza a feszültséget, és végső soron mindent tönkretesz. De ehhez mindig kell egy felhajtóerő, ami itt a szeretet ereje és a tudás, a tanulás által kapott széles látókör. Ez az, ami tisztán leképeződik a darab egyik legfontosabb jelenetében, amikor Nawal a gyűlölet ellen beszél. (…) Nagyon örültem Nawal szerepének, ez volt az első darab, amit igazgatói kinevezésem óta próbáltam. Egy évig nem fogtam új darabhoz, és fontos volt, hogy a társulattal mint színész elkezdjek újra dolgozni. Amikor az ember küzd egy szereppel, az egészen más energia, mint amikor társulatot irányít. Amíg kialakul egy előadás, az mindig egy közös út megtalálása. Könnyedséget adott a mindennapjaimnak, hogy ennek az útnak újra a részese lehettem. És nagyon jó tudni, hogy pályatársak tüntettek ki és ismerték el a munkámat a POSZT-on” – hangsúlyozta Kováts Adél.

A teljes interjú itt olvasható.