Pelsőczy Réka: “A személyiségemnek kell a sokféleség”

2017 július 30. vasárnap, 7:19

A rendezőt a Színház folyóirat kérdezte.

A Színház cikkéből:

“Igazából sosem gondoltam arra, hogy rendezzek. Féltem az ezzel járó felelősségtől. Nem voltam elégedett a pályakezdésemmel annak ellenére, hogy a Katona József Színházhoz szerződtettek. De szó sincs arról, hogy elégedetlenségemben kitaláltam, hogy rendezzek, hanem az élet adta a lehetőséget. És megéreztem általa, hogy azt amiért színész akartam lenni, jobban értem ebből a pozícióból. Felhőtlenebb öröm rendezőként testet adni egy illúziónak, megteremteni egy másik valóságot, mint a színészet, ami a technikán túl fájdalmakból, sebekből tevődik össze” – fogalmazott Pelsőczy Réka.

Pelsőczy Réka

Pelsőczy Réka

Elárulta, a rendezés “poénkodásnak indul”t. “Ascher Tamás ‘mechanikus strébernek’ nevezett, mert a próbákon mindenbe beleszóltam, soroltam az ötleteimet. Bertalan Ági kolléganőmnek, aki akkor Egressy Zoltán felesége volt, ez annyira tetszett, hogy állandóan felemlegette Ascher mondását. Mire én úgy reagáltam, hogy ‘Várj csak, majd megrendezem a Kolibri Színházban a Popeye-t!’ Ennek a híre eljutott Egressyhez, aztán Novák Jánoshoz is. Novák komolyan vette, és megengedte” – mesélte Pelsőczy Réka. A Musik, Musikk, Musique-ot és néhány költői estet leszámítva nem rendezett anyaszínházában, a Katonában. A kérdésre, nehezen összeegyeztethető-e a társulatbeli színész státuszával, így felelt: “Nincs rossz érzésem ettől, hiszen más dolog úgy rendezni, hogy a színészek a partnereid is egyben. A társulati létemnek jót tesz, hogy nem uralkodik el a rendezői részem. Mindig jó szerepeket kaptam a Katonában. Színészileg most tartok ott, hogy ki is tudom őket élvezni. Nagyon örülök például annak, hogy a volt osztálytársammal, Ónodi Eszterrel játszhatom a Nórában.”

Bagossy Lászlóval és Rába Rolanddal együtt kezdett tanítani a Színművészetin, tavaly végzett az első osztályuk. “A személyiségemnek nagyon kell a sokféleség. Rossz a monotóniatűrésem. A tanítás mindennél nagyobb eufória, ha azt érzem, hogy valamit sikerül megfogalmaznom, átadnom, fiatal tehetségeket tudok kísérni. Az intellektuális része is nagyon inspirál. Érdekel, hogy lehet ezt jól, jobban csinálni. Sokat olvasok különböző iskolákról, módszerekről, beszélgetek tanárokkal, ezáltal a saját eszköztáram, szótáram is bővül. A színészetnek van egy megtanulható és egy hozott része. A személyiségbe, abba, hogy valaki mit vár a pályától, akar-e magáról beszélni, nincs beleszólás, nem lehet változtatni. Ezzel szemben nagyon sok szakmai kérdés van, ami megfogalmazható, aminek a tudatosítása, gyakorlása fontos és lehetséges. Attól kezdve, hogy milyen fontos a fantázia, a képzelőerő; hogy mire irányítjuk a figyelmünket a színpadon; a fizikai vagy gondolkodásbeli cselekvések, amik által eljutunk egyik ponttól a másikig; a konfliktuskeresés, a célok és akadályok, a koncentrációs gyakorlatokon át odáig, hogy milyen meghatározó, hogy milyen ritmusban csinálunk valamit, és hogy mindennek jelentése van a színpadon” – hangsúlyozta Pelsőczy Réka.

A teljes interjú itt olvasható.