Patkós Márton: “A színház annyit ad vissza, amennyit beleraksz”

2017 július 31. hétfő, 8:26

Egy éve végzett a Színművészetin, azóta az Örkény Színház tagja, és az évad színésze díjat is megkapta. Patkós Mártont a Magyar Narancs kérdezte.

A Magyar Narancs cikkéből:

“Link alak, kettes tanuló voltam gimnáziumban, s ha nincs a tanárnő nagymamám, aki elkapja a grabancomat, most nem ülnék itt veled, mert nem lenne miről beszélgetnünk. Semmi nem érdekelt különösképpen, az iskola is főleg abból állt, hogyan ússzam meg a tanulást. Nem vagyok rá büszke, de ez az igazság. Semmiféle jövőképem nem volt. Ha nem a színészet ugrik be az utolsó pillanatban, akkor az eredményeim és az érdeklődésem alapján kábé max. a térfigyelőkamera-felszerelő OKJ-s végzettség jöhetett volna szóba. A főiskolán aztán rendesen formálódott a személyiségem, kezdtem ismerkedni a színészettel, ezzel a hivatással, amibe tulajdonképp úgy csöppentem bele, mint Pilátus a credóba. Úgy felvételiztem, hogy azt sem tudtam, ki kicsoda, nem tudtam a kötelező számú verset és monológot, a második rostán háromszor felvettem a mobilomat, szóval magamat adtam, nem volt rajtam teher, hogy be kell kerülni. Szabad volt a lelkem. Szerencsére ráéreztek arra, hogy ez az idegrendszer, ez a halálosan pörgő, ösztönből működő csávó érvényesülhet a színpadon. A harmadik forduló után már biztos voltam, hogy benne leszek az osztálynévsorban. Azt éreztem, nem lehet, hogy ne legyek benne. Bagossy László, Rába Roland és Pelsőczy Réka osztályába jártam. Bagossy, aki az Örkényben főrendező, amikor eljött a gyakorlat ideje, hozzásegítette az osztályt, hogy itt ismerkedjünk a kőszínházi léttel. Mácsai Pál pedig nagyon nyitott volt ránk, és ötünket szerződtetett. Óriási dolog ez, itt kezdeni. A tetejébe a barátaiddal, az osztálytársaiddal együtt indulhatsz ilyen erős társulatban, nem egymagad, szorongva” – mesélte Patkós Márton.

Patkós Márton és Dóra Béla (fotó- Gordon Eszter)

A színész az interjúban elárulta, óriási műveltségi deficitje van, egyelőre az ösztöneivel és az idegrendszerével próbálja megoldani a szerepeit. “És sokkal szívesebben kérdezek, mint válaszolok. Minden érdekel. Ez nagyon fontos. Egy színészt minden kell, hogy érdekeljen, hiszen mindent bele tudsz vinni a szerepeidbe. A színház annyit ad vissza, amennyit beleraksz. Az egyetemen az egyik első zenésmesterség-óránkon Novák Eszter egy különleges növényre kérdezett rá, nem értettük, minek, hogy jön ez ide. Mire azt mondta, hogy akit ez nem érdekel, az ne menjen színésznek. Már sejtem, miért” – tette hozzá.

Csuja Imre, Patkós Márton, Kókai Tünde (fotó: Gordon Eszter)

Csuja Imre, Patkós Márton, Kókai Tünde (fotó: Gordon Eszter)

“Fantasztikus emberek vesznek körül, olyan intellektusok, írók, rendezők, igazgatók, akik csak azért, mert nem vagy gátlásos és szeretsz szerepelni, annyi szellemi munícióval ruháznak fel, hogy az hihetetlen. Amit tudok, azt az elmúlt hat évnek köszönhetem, és ennek a közegnek. Elkallódás helyett fejlődni van lehetőségem. Gondold el, milyen, amikor Parti Nagy Lajos kíváncsi arra, hogy valamit hogyan formálok meg. Hát, és a játék! Mindig is szerettem a fantasyt. Star Wars-fan vagyok. Volt egy fórumos szerepjáték, ahol írásos formában kellett irányítanom egy jedi vagy egy fejvadász életét. Egy időben azok életét éltem tulajdonképpen. A színházban annyi különböző ember van, közben pedig mind egy nyelvet beszél valahol, tudod, mi hajtja, mi mozgatja őket, hiszen ugyanaz, mint téged” – fogalmazott Patkós Márton.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok