Koltai Róbert: „Nekem a közönség a legjobb partnerem”

2017 augusztus 05. szombat, 7:09

A színészt többek között Móricz-estjéről kérdezte a nullahategy.hu.
A nullahategy.hu cikkéből:

B. Török Fruzsina dramaturg néhány évvel ezelőtt keresett meg az ötlettel, hogy csináljunk Móricz Zsigmond 1924-25-ös naplóiból felolvasó-színházi előadást. Meglátása szerint abban az időszakban olyan jelentős és megrázó dolgok történtek a szerzővel, amik a továbbiakban az egész életművét meghatározták. Viszont egy egyszerű felolvasó-színházi előadásnál azért többet szerettünk volna, ezért több színészkollégámmal, Molnár Piroskával, Szirtes Balázzsal, Kertész Péterrel és Uri Istvánnal felvettünk részleteket, amiket aztán bejátszottunk a felolvasásom közben. Ezekkel a tervekkel kerestük meg a szerző örököseit, akik eleinte nem rajongtak az ötletért: arra hivatkoztak, a Napló túl intim alkotás, nincs helye a színpadon. Én arra kértem őket, ne látatlanban döntsenek, legalább hallgassák meg a felvételt. Móricz Zsigmond unokája, Kolos Réka ebbe bele is egyezett, meghallgatott egy részt az én felolvasásomból és a kollégák hangjából. A reakciója pedig az volt, hogy ennek az anyagnak mindenképp közönség elé kell kerülnie. Azóta körülbelül hússzor megnézte. Később az ő ötlete volt, hogy a regényekből is készüljön színdarab” – mesélte Koltai Róbert.

Napló-Szilánkok 1924-25 - Koltai Róbert önálló Móricz-estje (fotó: nyugat.hu)

Napló-Szilánkok 1924-25 – Koltai Róbert önálló Móricz-estje (fotó: nyugat.hu)

A művész szerint a szerző által boncolgatott problémák pontosan ugyanígy néztek ki minden korszakban. Persze mivel komédiákról van szó, megpróbálják kipoentírozni ezeket a dolgokat a színpadon, de a lényeg ettől még nem sikkad el: ugyanúgy húsba vág egy-egy veszekedés, ugyanolyan aktuális és erős lesz az alapszituációk mögött húzódó probléma. “A Napló-szilánkokat eddig közel százharmincöt alkalommal játszottam, és mindig ugyanolyan hatásosnak bizonyult. Móricz Zsigmond fergetegesen nagy író volt” – fogalmazott.

Koltai Róbert úgy véli, most sokkal nagyobb a szabadság, mint a rendszerváltás előtt, de ez nem feltétlenül jár lehetőségekkel. “Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő kereteket és támogatást. Ebbe sajnos manapság is beleszól a kultúrpolitika: egyeseket túltámogatnak, másokat ellehetetlenítenek. A színikritika pedig gyakorlatilag megszűnt, a kritikusok egy-két színházba járnak. Azt mondhatom, hogy egy érzékeny és jó néző sokszor többet ért meg egy darabból, mint egy kritikus. Személy szerint mindig arra törekszem, hogy a közönség örömét lelje a munkáimban. A visszajelzések pedig, hála Istennek, pozitívak. Nekem a közönség a legjobb partnerem. Bennük még sohasem csalódtam” – hangsúlyozta az alkotó.

A teljes interjú itt olvasható.