Mácsai Pál: “A színház a mondandójával és a közönségével legyen lojális”

2017 augusztus 12. szombat, 7:15

Jelentős átalakítások zajlanak az Örkény Színházban: a nézőtér októberre teljesen megújul, a színház alaprajza hasonlítani fog 1940-es évekbeli önmagára. Az épület múltjáról és arról kérdezte Mácsai Pált a Magyar Narancs, milyen rivalizálni a Katonával.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

“A színházépítészetnek izgalmas története van az antikvitástól máig, összefüggésben a színháznak a korban játszott társadalmi szerepével, a színpadi játékmóddal: nagy, szép téma. Én a szorongásokkal együtt élvezem csinálni. Minden ilyen átalakítás mögött érzelem van, indulat, hogy a régi épület gátol minket. Ez az Örkénynél sajnos halmozottan igaz volt” – számolt be Mácsai Pál, aki elárulta, nem lehetett például lefeküdni a színpadon a földre, mert ott nem látszott a színész, ezért sokszor használtak lejtőt a díszletben, a felújítással viszont az ehhez hasonló problémák zöme rendbe jön.

Mácsai Pál az Örkény Színház évadzáróján / Fotó: Horváth Judit

Mácsai Pál az Örkény Színház évadzáróján / Fotó: Horváth Judit

“Visszaépítjük, ami jó volt, és modernizáljuk, amit kell. Illetve (…) visszaadjuk azt a tiszta, puritán kinézetet, ami a házhoz illik, de mai anyagokkal, akusztikai panelekkel, látszó betonnal, szürke, fekete, fehér, ezüstös felületekkel. (…) Újra a nézőtér két oldalán lesz a bejárat, hátrafelé megnyúlunk, így nyerünk helyet ahhoz, hogy nagyobb legyen a széksorok közti távolság: 9-12 centivel lesz több, ez a repülőgépen is egy osztály előrelépés. És minden széksor 10 centivel magasabban lesz, mint az előző. Világítási híd is épül, ettől is sokat várok. (…) A nagyszínházi gesztusokat ledobja magáról ez a kis tér, de közben kifejezetten hangosan kellett például beszélni. Biztos lesz meglepetés, amikor visszahozzuk a repertoárt, mert az akusztika az utolsó órában derül ki, amikor minden a helyén lesz” – fejtette ki a direktor, akit a színház múltjáról is kérdeztek.

A Gerlóczy Gedeon tervezte épület 1940-ben nyílt meg magánszínházként: ez volt az eredeti Madách, ami a függetlenül gondolkodó pesti polgárság zarándokhelye lett Pünkösti Andor, a merész igazgató és rendező, illetve Várkonyi Zoltán, főrendező és főszínész munkája nyomán, egészen 1944 márciusáig, amikor a németek bezárták – nyilas színház lett a felszabadulásig.

“Az, hogy a színház független legyen, és hogy ezért a lehető legtöbbet megtegye, evidenciaként vállalt hagyomány az Örkényben. Az nem elhanyagolható különbség, hogy Pünköstiék Károlyi István gróf pénzéből működtek, mi meg az adófizetőkéből, amit az aktuális kormányzat folyósít. A fenntartóval mi tehát párbeszédben vagyunk, a kapcsolatunk jó, ők finanszírozzák a felújítást is. Az is hagyomány, hogy ragaszkodunk a jó irodalomhoz. Az is, hogy kíséreljünk meg mélységében bejárni mindent, amihez hozzányúlunk. Az is, hogy a színház legyen kíváncsi a közéletre, és ami nem tetszik, azt mondja ki. Ne a politikával legyen lojális, hanem a mondandójával és a közönségével” – szögezte le Mácsai Pál.

A felvetésre, miszerint a fővárosi művészszínházak közül az Örkényt a Katonával emlegetik rendszeresen egy napon, úgy reagált: “Megtisztelő összevetés, nekem minta volt az a szakmaiság, amit a Katona jelent, de ők a három játszóhellyel, a miénknél nagyobb társulattal azért egy nagyobb hajó. És nem hiszem, hogy csak a Katonában és a mi munkánkban lenne kvalitás a városban, a Radnótitól Pintér Béláékon át a Vígig számos társulatot, közösséget, műhelyt tudnék mondani. (…) De persze hogy rivalizálunk. Nagyon is, részemről a kölcsönös tisztelet jegyében.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok