Nagy Sándor: “A színpadot választottam”

2017 augusztus 12. szombat, 8:37

Szerette az Adagio együttest, de megsűrűsödtek színházi teendői, ezért a színpadot választotta. Nagy Sándort a Kelet-Magyarország kérdezte.

Nagy Sándor már középiskolás korában csatlakozott egy kisvárdai amatőr társulathoz, a Doktorockhoz, ami egyértelműen meghatározta a színészi pályáját. Annak kapcsán, hogy még mindig tagja ennek a formációnak, úgy fogalmazott: “A mai napig töretlen vonzalmamat a prózai színházhoz egyértelműen meghatározta, hogy Miklós Tibor rendezésében 1998-ban és 1999-ben itt az Anna Kareninában játszhattam, ahol Karenin alakját formálhattam meg. De arra is volt már példa, hogy én alkalmaztam színpadra a kisvárdaiakkal egy produkciót: az eredetileg a Szente Vajk rendezte Tied a világ! című darabot 2015-ben. Az idei nyári doktorockos produkcióban, a Puskás Tivadar rendezte Anconai szerelmesekben most csak aértnem veszek részt, mert öt bemutatóm volt idén a Madách Színházban, és egyszerűen nem lett volna időm Kisvárdán próbálni”.

Szerelmes Shakespeare – Nagy Sándor

Operett-musical szakosként osztályfőnöke, Kerényi Imre azt mondta a színésznek, a “vanást” kell megtanulnia. A kérdésre, mit érthetett ezalatt a tanára, Nagy Sándor úgy válaszolt: “Amikor ezt tanár úr először megfogalmazta, én sem értettem, hogy mit is szeretne tőlem látni a színpadon. Ezt követően viszont abban a csodálatos osztályban, amit a főiskolára felvételemkor Kerényi Imre összeállított – Tompos Kátyával, Holecskó Orsolyával, Dolhai Attilával, s itt tulajdonképpen mind a tizenhat osztálytársamat felsorolhatnám, hisz közülük azóta is mindenkinek töretlen a pályája -, folyamatosan, a tanulás és a próbák során döbbentünk rá ennek a “vanásnak” a lényegére: arra, hogy a színész nem úgy csinál, mintha színész lenne, hanem azzá válik. A számtalan próbafolyamat alatt kipróbálhat sok mindent, amiből aztán majd – jó esetben – reflexszerűen, mint Pavlov kutyájánál, előjöhetnek “fogások”, amelyek “itt és most”, az adott szerepnél, jelenetnél alkalmazhatók. Tehát nem a külsőség a lényeg egy színésznél, de még csak önmagában nem is a szöveg, hanem az – ahogyan azt nekem egyszer Bagó Bertalan megfogalmazta -, hogy a szituáció történjen meg. Vagyis én is minden alkalommal arra törekszem, hogy az adott szituációban amögött, amit kimondok, legyen még legalább kettő-három kimondatlan, de érezhető, odaérthető gondolat. S akkor “vagyok” jelen, “vagyok” ott az adott szerepben”.

Arról, miért lépett ki az Adagio nevű formációből, elmondta: “5 évig voltam a tagja, s meg kell mondjam, nagyon szerettem ebben is részt venni, csakhogy egy idő után annyira besűrűsödött nálam a színház, szerencsére annyira sok színészi feladat talált meg, hogy az együttesnek miattam kellett lemondania fellépéseket. Ezt nem akartam “eljátszani” a fiúkkal. A színpadot választottam, ahol a fent említett zenés darabok mellett – Szirtes Tamás tanár úrnak köszönhetően – a Madách Színházban beindult egy nagyon erős prózai vonal is, amelyben nem csak jobbnál jobb szerepek találnak meg, hanem számtalan kiváló kollégával találkozhatom és dolgozhatom együtt, ami azon kívül, hogy emberileg is nagyszerű, a szakmai fejlődésem szempontjából is meghatározó. Most például rendkívül örülök annak, hogy jövő tavasszal Rudolf Péterrel és Nagy-Kálózy Eszterrel játszhatom majd együtt a Szomorú vasárnapban”.

“A Szerelmes Shakespeare kapcsán is olyan kollégákkal lehetek együtt a színen – Csákányi Eszterrel, Adorjáni Bálinttal, Kerekes Évával vagy épp Petrik Andreával -, akik nemcsak szakmailag kiválóak, de emberként is csodálatosak” – tette hozzá a művész. “Mivel a premier a Szerelmünk, Shakespeare fesztivál keretében volt, olyan emberekkel futhattam össze, mint például Zsótér Sándor vagy Nagy Zsolt. Az, hogy ilyen kvalitású emberek voltak ott a rendezvényen, talán abban is segít, hogy a zenés színházról – sajnos – mind a mai napig meglévő előítélet végre feloldódhasson: azaz attól még, hogy valaki a Madáchban játszik, prózai szerepekben is remekelhet” – szögezte le Nagy Sándor.

A teljes interjú a Kelet-Magyarországban olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok