“Zavartak a nadrágszerepben szaladgáló színésznők” – Marton László A Pál utcai fiúkról

2017 szeptember 01. péntek, 8:24

A Pál utcai fiúk a Színikritikusok díjának egyik esélyese a legjobb zenés/szórakoztató előadás kategóriájában. A Vígszínház rendezőjét a Revizor Online kérdezte.

 

A Revizor Online cikkéből:

“A Pál utcai fiúkat nagyon kockázatos vállalkozásként éltem meg. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy sikere lesz. Persze hittem az anyagban, és nagyon értékesnek tartom a földolgozást, amit Dés László, Geszti Péter és Grecsó Krisztián, Radnóti Zsuzsa dramaturgiai segítségével, megalkotott. Ezért is örülök annyira Radnóti Zsuzsa életműdíjának meg annak, hogy Dés Laci versenyben van a legjobb színházi zene kategória díjáért – ennél már csak annak örülnék jobban, ha mindhárom szerző díjat kaphatna. De ezzel együtt is volt bennem kétely, hogy adva van egy legendás regény, amivel – úgy érzem – korábban nemigen tudtak még színpadon mit kezdeni. Nekem ugyanis azok az emlékeimben élő régi színpadi adaptációk nem tetszettek, például kifejezetten zavartak a nadrágszerepben szaladgáló színésznők. Sőt bevallom, én még Fábri Zoltán filmváltozatát is kevésbé sikerültnek gondolom. Mondom ezt úgy, hogy Fábrit rendkívül tiszteltem és szerettem, a Két félidő a pokolban forgatásán huszonhatodik asszisztensként dolgozhattam mellette, később pedig több előadásban ő volt a díszlettervezőm” – mesélte Marton László.

Horváth Csaba, Marton László és Radnóti Zsuzsa a Pál utcai fiúk olvasópróbáján a Vígszínházban (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Horváth Csaba, Marton László és Radnóti Zsuzsa a Pál utcai fiúk olvasópróbáján a Vígszínházban (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A rendező szerint A Pál utcai fiúk elképesztően nagy regény, amely vallomásos őszinteséggel képes beszélni a legfontosabb dolgokról, így a hűségről, a hazáról, az elvekhez való ragaszkodásról, vagy azok elárulásáról. “A Molnár Ferenc által megírt jellemek sokkal összetettebbek és bonyolultabbak annál, hogy azokat gyerekszínészek igazán jól el tudják játszani. Színésznők esetében pedig mindig olyasfajta képzet zavar be, ami egyébként a regény világában egyáltalán nem létezik. A mi választásunk azért esett erre a csapatra és erre a korosztályra, mert ők képesek valódi színészi feladatok megoldására – és úgy gondoltuk, hogy képesek lehetnek hitelesen szólni mindarról, amiről A Pál utcai fiúk mesél. És hogy ez tényleg megtörtént, az az életem egyik nagy csodája, és nem mellesleg talán emiatt lett ekkora siker ez az előadás” – tette hozzá Marton László.

Arra a felvetésre, hogy nem tűnt-e veszélyesnek fiatal férfiszínészekre kiosztani a szerepeket, így felelt: “Ez teljesen jogos kérdés, de itt nekem az volt a hatalmas szerencsém, hogy mindenkit jól ismerek ebben a produkcióban. Nagy részük a saját növendékeim közül való. Ismerem a lelküket, a képességeiket. Ezért mertem például Vecsei Miklósra osztani Nemecseket, jóllehet az életben külsőre semmi Nemecsek-szerű nincs rajta. De mivel nagyon jól ismerem, tudtam, hogy legbelül van benne valami, amitől ő igazán jó választás a szerepre. És a többiekkel is hasonló volt a helyzet, Wunderlich József ideális Boka, Józan László és Csapó Attila is alkalmasak nehéz szerepeikre. Ezért sem gondolkozhatunk többes szereposztásban, mert minden lekettőzés, szerepátvétel az előadás lelkét veszélyeztetné. A regény megragadja a fiúi kamaszkor ‘ártatlan’ korszakát. Amikor még nincsenek lányok, viszont már ott munkál a fiúkban valami elemi erejű, kirobbanó energia. Azt hiszem, ez az energia az, ami eddig egyetlen adaptációban sem tudott érzékletessé válni. Így ennek az energiának a megjelenítése volt talán a legnagyobb feladatunk, s ebben óriási érdeme van Horváth Csabának, aki nélkül ez az előadás sohasem lehetett volna olyan, mint amilyennek elképzeltük. Mert ebben a csapatban most nagyon működik ez az energia, és ezért van az, hogy a közönség egyáltalán nem akad fenn a valós életkor és a szerep életkorának különbségein.”

A teljes interjú itt olvasható.