Reviczky Gábor: “Mindig az osztály bohóca voltam”

2017 szeptember 04. hétfő, 7:19

Reviczky Gábor pályájáról, politikai hovatartozásáról, a rendezői színházzal szembeni ellenszenvéről is beszélt a Magyar Nemzetnek.

A teljes interjú itt olvasható.

Szókimondó ember, politikai meggyőződését is nyíltan vállalja. A kérdésre, hogy lehet, hogy mégis mindenki szereti, úgy válaszolt: “Mindig az osztály bohóca voltam, valószínűleg ezt szeretik bennem az emberek. Már általános iskolás koromban sem akartak elmenni nélkülem a társaim osztálykirándulni. Pedig nevettetni nagyon nehéz. A színészek java általában kicsit ferde szemmel néz azokra a kollégákra, akik vígjátékokban aratnak sikereket, mert ezt a szakma alantasabb részének tekintik, holott a játékkal való nevettetés a legnehezebb a földön. A legkönnyedebb szerepeket is érdemes nagyon komolyan, őszintén játszani, mert úgy még jobban nevetnek rajtuk az emberek. A színészek javából hiányzik ez a képesség, ezért nézik le ezt a tevékenységet. Ami pedig az őszinteséget illeti, szerintem anélkül semmiféle beszélgetésnek nincs értelme” – fejtette ki Reviczky Gábor, aki arról is beszélt, hogy nem szokott konfrontálódni politikai nézetei miatt, nagyon balos közegben inkább csöndben van, úgy véli, a saját munkájukat teszik tönkre azzal, ha a színházba beengedik a politikát.

Reviczky Gábor / Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

Reviczky Gábor / Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

Arról szólva, hogy nem szeret már annyira színészkedni, úgy nyilatkozott: “A régi mivoltomhoz képest már nem ad olyan örömet a játék. De ezt nem most kezdtem el így érezni. A tatabányai Népházban még úgy álltam a színpad szélén, mint egy versenyló a startnál. A többiek remegtek, lámpalázuk volt, én meg alig vártam, hogy bemehessek a rivaldafénybe. Ezt a kezdeti lelkesedést már a főiskolai évek tökéletesen kiölték belőlem annak ellenére, hogy nekem szerencsém volt, mert Kazimir Károly rögtön a szívébe zárt”.

Reviczky Gábor arról is beszélt, nem arról sz mesterség, hogy elbújik a szerepei mögé. “Nem játszani kell a szerepeket, hanem megélni, különben hazugság az egész. Az a művészet, amikor a Vígszínházban ezer ember halálos csöndben ül, de odáig el kell vezetni őket. Van valami a színészetben, ami nem megtanulható. Hogy lehetséges például az, hogy az Utolsó tangó Párizsban első jelenetében, amikor egy hídon jön szembe a tömegben Marlon Brando, óriási totálban, senki mást nem lehet nézni, csak őt? Ez kisugárzás kérdése. Jean Gabin sem csinált soha semmit, mégsem lehet mást nézni egyik filmjében sem rajta kívül. Nekem minden próbámon ott voltak a színitanodások, mert én gyakorlatilag nem játszom, csak vagyok” – összegzett a színész.

Édesanyja betegségéről, a skizofréniáról és gyermekéveiről is kérdezték. Ennek kapcán úgy fogalmazott: “Bármennyire is igyekezett apám egyben tartani a családot, összeköltöztetve nagyszülőket, keresztszülőket, végül is semmi nem sikerült. Én parlagon nőttem föl, és kész csoda, hogy nem lettem bűnöző”.

Az MNO.hu interjújában Reviczky Gábor mesél fiatalkoráról, arról, mit gondola z ún. “rendezői színházról”, hogy látja a Fidesz-kormány kultúrpolitikáját és arról is miért nem baloldali. A teljes interjú itt olvasható.