Harkányi Endre: “Nem vártam meg, amíg öntözőkannát kell játszanom”

2017 szeptember 08. péntek, 8:27

Hatvan éve végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és hetven éve készült el a Valahol Európában című film. Harkányi Endrét a 168 Óra kérdezte.

A 168 Óra cikkéből:

“A filmben szereplő gyerekek többsége a IX. kerületi Dzsumbujból került ki. Én a VIII. kerületből jöttem, de ugyanolyan árva és csavargó voltam, mint ők. Tizenhárom évesen állandóan ellógtam az iskolából, a filmeket viszont imádtam. Újságban hirdették, hogy gyerekeket keresnek egy filmhez, és jelentkeztem. Körülbelül kétezer gyerek jött össze a Hunnia Filmstúdió udvarán, és Radványi Géza bácsi szelektált. Odajött hozzám. Rémesen nézhettem ki, vörös voltam, tele szeplővel. Megfogta az arcomat, belenézett a szemembe és ‘meglátta zsenialitásomat’. Kevesen tudják, hogy a forgatókönyvben még benne volt, de a filmből már kimaradt az én figurám története, az, hogy miért mondogatja monomániásan a gyerek, hogy ‘Könyörgöm, akasszuk fel’ – ami akár nevetést is kiválthat a nézőkből. Csakhogy ennek a gyereknek a szüleit a szeme láttára akasztották fel, ezért ismételgeti. Ezt én csak később tudtam meg. A filmgyárbeli bulira összegyűltünk jó néhányan a gyerekek közül. Kaptunk kakaót és 350 forint gázsit. Az én pénzemet ellopták tőlem, de a stáb összeadta…” – emlékezett a Valahol Európában forgatására Harkányi Endre.

Harkányi Endre a Vígszínház Makrancos Kata c. előadásában (fotó: Népszava)

Harkányi Endre a Vígszínház Makrancos Kata c. előadásában (fotó: Népszava)

“A filmben állandóan a Marseillaise, a polgári szabadság himnusza szólt. A gyerekek is mindig ezt fütyülték, erre tanította meg őket a zeneszerző, akit a zseniális Somlay Artúr alakított. A fordulat éve után a kommunista sajtó egyszer csak elkezdte ‘fikázni’ a filmet. Kifogásolta, hogy egy zeneszerző háború idején elefántcsonttoronyba zárkózik, miközben a szovjet zeneszerzők a nagy honvédő háborúban dalaikkal lelkesítették a katonákat. Hiányolták a filmből a Szovjetunió felszabadító szerepét is. Újrakeverték a film zenei anyagát, így került be az utolsó jelenetbe a Drága föld című szovjet dal egy töredéke. A film a Mafirt és Radványi Géza közös produkciója volt. A Mafirté volt a hazai forgalmazás, Radványi cégéé a külföldi. Amikor a rendező megunta a piszkálódásokat, fogta a filmet, és elvitte külföldre. A locarnói fesztiválon nagydíjat nyert vele. Bánki Zsuzsa megkapta a legjobb női alakítás díját, a Paramount még amerikai szerződést is kínált neki, de ezt akkor elutasította” – mesélte Harkányi Endre.

A Kossuth-díjas színész azt is elárulta, már nem bánja, hogy két évvel ezelőtt elhagyta a Vígszínházat. “Megbolondultak a rendezők. Nem a darabot játsszák, hanem a saját elképzésüket viszik színpadra. Nádasdy tanár úr mindig azt mondta, amikor ki akartunk találni valamit: ‘Maga ne kitaláljon, hanem betaláljon.’ Azt találjuk meg, ami benne van a darabban. Nem vártam meg, amíg öntözőkannát kell játszanom, akit lelógatnak a zsinórpadlásról. Az életet kaptam a színészettől. Soha nem a karrier érdekelt. Hogy érvényesültem, azt a munkámnak köszönhettem. Az a sok rossz, amit átéltem, nem tett gonosz emberré. Így viszonoztam a rengeteg szeretetet, amit a szakmától és a közönségtől kaptam” – tette hozzá.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.