Nagypál Gábor a Kritikusok Díja jelöltje: “Őrületes utazás a Peer Gynt”

2017 szeptember 12. kedd, 8:10

A Színikritikusok díjának egyik esélyese a legjobb férfi főszereplő kategóriában Nagypál Gábor a Stúdió K Színházban bemutatott Peer Gynt címszerepében. A színészt a Revizor kérdezte.
A Revizor cikkéből:

“A darab egyike azoknak a hatalmas nagy meséknek, amik benne vannak a színházi köztudatban. Amikor Hegymegi Máté rendezővel először beszéltünk róla, lekaptam a polcról az Áprily-fordítást, és nagyon jól éreztem magam az asztalnál, mert gyönyörű, de persze dől rád a falról a festmény… Aztán jött az új fordítás és az aha élmény. Ez egy nagy találkozás lett egy életközépi helyzetben lévő embernél, mint amilyen én vagyok. A Kúnos László-Rakovszky Zsuzsa újrafordítás erős kortárs fröccsöt ad a történetnek, jóval nagyobbat, mint én föltételeztem. És persze óriási közhely, de sok megválaszolhatatlan kérdést kap az ember az arcába, amit nem nagyon lehet megkerülni” – fogalmazott a darab kapcsán Nagypál Gábor.

Nagypál Gábor / Stúdió K: Peer Gynt

Nagypál Gábor / Stúdió K: Peer Gynt

Az előadás a Stúdió K színpada mellett az épület pincerendszerében kerül bemutatásra. Arra a kérdésre, hogy mennyire zökkenti ki a nézőt vagy akár a színészt a másfajta színházi tér, Nagypál Gábor így felelt: “Nekem nem tud más nézőpontom lenni, mint a belső. Van egy nagyon egyszerű párhuzam: Peer Gynt végigmegy az életén, és mi végigmegyünk vele. Pontosan a maga egyszerűségében erősíti a road movie-t, az utazást. Nem mindig a legbonyolultabb szimbólumok működnek jól, ennél az egyszerűség működteti az utazás érzetét. Én bentről nyilván másképpen élem meg az egészet. Tudom, hogy az első mondat kimondása után négy és fél órával jön az utolsó mondat, mégis, amikor elkezdjük, az ember tele van kétségekkel, hogy mi lesz ebből, holott tudja, hogy mi. Ezt is végig kell csinálni, mint az életet. Őrületes utazás, és utána, amikor megpróbálom felidézni azokat a pillanatokat, hogy közben hol jártam, nem biztos, hogy emlékszem rájuk. Csak tudom. Ha most túlbeszéltem az egészet, azért van, mert nem volt hasonló élményem az eddigi pályafutásom alatt. Nem a jó és a rossz, hanem maga a játékélmény, az utazás, a megyünk, a caplatunk. (…) A K speciális tere létrehoz a színész és néző között egyfajta terápiás helyzetet. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a színész érzékel minden rezdülést, és ezt megszokja. A néző is. Aztán amikor beszabadul egy ilyen nem színházi térbe, helyzetbe, egészen más eszközöket kell előhívnia magából. És persze közben sok mindent meg kell tanulnia, amit eddig nem tudott vagy nem használt magából.”

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok