Nagy Péter: “A színházban egymás lendületéből dolgozunk”

2017 október 05. csütörtök, 8:28

Nagy Péter, a Vörösmarty Színház társulatának tagja a Vidéki Színházak Országos Fesztiválján elnyerte a legjobb színész díját az Apák és fiúk című darabban nyújtott teljesítményéért, Bazarov megformálásáért. 

Nagy Pétert a Feol.hu kérdezte. Lapszemle.

“Ünneplés nem volt, ez egy díj, se több, se kevesebb. Fontos persze, hiszen egyfajta visszajelzés, de ettől még ugyanazt a munkát végzem ezentúl is. Ráadásul sok olyan elismerés van, amit az ember másképp, de nagy örömmel „keretez be” saját magának. Ha például a kollégáktól dicséretet kapok vagy az utcán megállítanak, és mondanak néhány jó szót, az számomra legalább akkora öröm, mint egy díj” – mesélte az elismerésről szólva Nagy Péter.

A kérdésre, hasonlít-e az általa játszott figurához, vannak-e közös tulajdonságaik, úgy válaszolt: “Alapvetően magamból fogalmaztam meg ezt a jellemet. Az ilyen jellegű szerepeknél mindig nagy feladat keresni a különbségeket és hasonlóságokat, és aztán megtalálni a csomópontokat, amire lehet építkezni. A közös nevező, amin a mi viszonyunk alapul, az a sokat emlegetett nihilizmus, ami a 19. századi Oroszországban egészen mást jelentett, mint később. Nihilista ebben a darabban az, aki mindent kritikus szemmel néz, és én ezzel tudok azonosulni”.

Nagy Péter arról is mesélt, hogy már középiskolásként színész akart lenni, járt Földessy Margit stúdiójába, majd harmadik nekifutásra felvették Jordán Tamás és Lukáts Andor osztályába. Utána Debrecenbe, majd Zalaegerszegre került, és pár év szabadúszás után tag lett Fehérváron.

A Zalaegerszegen töltött évekről szólva elmondta: “Ott találkoztam először az igazi társulati léttel, vágytam rá, hogy jó közegre, közösségre leljek. Ott megtaláltam ezt, és rájöttem, hogy ha körülöttem vannak társak, akiknek a szemébe lehet nézni, és egyet lehet velük érteni, akkor én is jobban meg tudok nyílni, és többet tudok adni magamból. Másrészt ott hozott össze a sors Bagó Bertalannal, ő az a rendező, akivel a legtöbbet dolgoztam, és a pályámon is neki köszönhetem a legtöbbet. Három év után aztán egyszerre jöttünk el Zalaegerszegről, léptünk ki a semmibe. Közben kicsit szabadúszó is voltam, de szerencsére az élet megint tudott a fejünk fölé egy tetőt varázsolni, és nem ázunk”.

A fehérvári színház kapcsán pedig úgy fogalmazott: “Itt, nagyon szerencsés csillagzat alatt összejött egy olyan társulat, amely számomra hiteles emberekből állt, beleértve a művészeti vezetést és a színészeket is. Két évig felhagytam a színjátszással, már az is eszembe jutott, hogy kihagyom az életemből, de aztán látva a fehérvári történéseket, arra gondoltam, ha valahol, akkor itt lennék még színész. Harmadik évadomat kezdem meg a társulatnál, és a mostani díjamat sem tudom csak magamnak bezsebelni. Nem hiszem el ugyanis, hogy az ember jó lehet egy nem jó előadásban, nem jó társak között. A színházban mi egymás lendületéből dolgozunk” – vallotta Nagy Péter.

A teljes interjú itt olvasható.