Fekete Ernő: “Egészséges rivalizálás nélkül nem működne jól a társulat”

2017 október 08. vasárnap, 8:19

Fekete Ernőt a Magyar Narancs és a HVG is kérdezte.

A színész reverendát öltött Flynn atya szerepében, akit egyik diákja molesztálásával gyanúsítanak. Gogol Háztűznéző című abszurd drámájában pedig a házasságtól betegesen félő Padkaljoszin udvari tanácsost alakítja.

A Magyar Narancs és a HVG cikkéből:

“Régi közhely, hogy a pap, a színész, a tanár hasonló foglalkozás. A papnak éppúgy fontos eszköze a beszéd, a személyiség, mint a színésznek. És papot még soha nem játszottam. Amikor próbáltuk a Kétely című darabot, kiderült, hogy a kevés szereplő közül a rendezőt is beleértve én tudok a legtöbbet az egyházról. Van valami furcsa vonzódásom a katolikus egyház történetéhez. Nem mintha központi szerepe lenne a hitnek az életemben, vagy valaha is papnak készültem volna. Inkább hobbiszinten érdekel ez a kétezer éves intézmény, például viszonylag sokat olvastam a pápák életéről” – mesélte Fekete Ernő az Orlai Produkció előadásával kapcsolatban.

Fekete Ernő / Orlai Produkció: Kétely / Fotó: Takács Attila

Fekete Ernő / Orlai Produkció: Kétely / Fotó: Takács Attila

A színész hangsúlyozta, a Kétely egyáltalán nem a katolikus egyház visszásságairól, félrelépéseiről szól. “Semmiféle leplet nem akar lerántani senkiről. A történet helyszíne és tárgya tulajdonképpen csak alibi a szerző részéről egy témához, amivel foglalkozni akar. John Patrick Shanley 2003-ban írta a darabot, amikor az Egyesült Államok megtámadta Irakot azért, mert állítólag tömegpusztító fegyvereket készített. Igazából nem volt bizonyíték arra, hogy ezek a fegyverek valóban léteznek. A szerzőt az az indulat vezérelte, hogy mi sül ki abból, ha konkrét tudás helyett csak hiszünk valamit, ami vagy igaz, vagy nem” – fogalmazott Fekete Ernő.

Fekete Ernő 22 éve tagja a Katonának, a színész a HVG interjújában a társulaton belüli rivalizálásról is beszélt. “Többször előfordult, hogy ha valaki sokáig nem kapott főszerepet, emiatt rosszul érezte magát, és hangot adott csalódottságának. Nekem is voltak időszakaim, amikor azt gondoltam: ezt vagy azt a karaktert én is eljátszhatnám, miért mégis pont ő kapta? De a következő nagy feladat kárpótolt. Egészséges rivalizálás nélkül nem működne jól a társulat, ezeket az energiákat is lehet a színház előnyére fordítani. Vannak persze olyan színészek is, akik nem főszereplőtípusok, de nélkülözhetetlenek kisebb szerepekben” – hangsúlyozta a színész, aki elárulta, nem hívták eddig máshová, és ő sem vágyott a váltásra. “Akik korábban elmentek, előbb-utóbb egy másik művészszínházban vagy a Nemzetiben bukkantak fel. Mi ezek között a falak között megtanultuk, hogy a Nemzeti Színház körül túl sok a politika. Zsámbéki Gábor egy évadnyitó beszédében elmondta, hogy felkérték a Nemzeti igazgatói pályázatára, és ha vállalná, vinne minket, de leszögezte, hogy nem vág bele. Ebben az országban ez veszélyes és fölösleges vállalkozás, ami az igazi művészi munka rovására megy. Én egy percig sem gondoltam, hogy a nemzetis tagság lenne a csúcs. Amikor Bárdos Artúr 1916-ban megalapította a Katona elődjét egy belvárosi bérház udvarán, az akkor is modern, izgalmas kezdeményezés volt, holott abban az időben is működött a Nemzeti, ahol színészóriások léptek fel” – fejtette ki Fekete Ernő.

A teljes interjúk a Magyar Narancsban és a HVG-ben olvashatók.

 
 

Kapcsolódó anyagok