Elviszlek magammal – Halász Judit volt D. Tóth Kriszta vendége
A nemrég 75. születésnapját ünneplő művésszel beszélgetett D. Tóth Kriszta.
“Én azért dolgozom, hogy valamit adjak az embereknek, hogy azt amit szeretnék, eljuttassam hozzájuk, és ha ez eljut hozzájuk és ők szeretik azt, és jól tudnak élni vele, és ezért hálásak és engem is szeretnek netán, az nekem nagyon jól esik, természetesen. Olyanokat szoktak kérdezni tőlem néha, hogy mi a titka? Nincs titok, egyszerűen az van, hogy engem érdekel a munkám – ha ezt munkának lehet nevezni egyáltalán-, érdekelnek az emberek és érdekelnek a gyerekek. És érdekelnek azok is, akik régen gyerekek voltak és ma már felnőttek” – mesélte Halász Judit.
“A múlt héten ünnepelte 75. születésnapját, amit először el sem akartam hinni. Pedig, ha belegondolok abba, hogy milyen sok arcát ismerem, akár hihető is lehetne… Előttem van, ahogy a Helikoffert énekli, és közben hátradobja a válla mögé arany színű haját. Térdig érő csizmát visel, és folyamatosan mosolyog. Előttem van az Esős vasárnapban rövidre vágott frizurával, cserfesen, fekete-fehéren. Előttem van II. Erzsébetként a Pesti színház színpadán, ondolált ősz parókában, körülötte 12 miniszterelnökkel. Előttem van az egészségéért aggódó újságcikkek fotóin – másfél évtizeddel ezelőtt –, amikor egy ország szorított érte, hogy meggyógyuljon a mellrákból. És előttem van – mindig is előttem lesz –, ahogy az őszi napsütésben beszáll mellém az autóba, köszön („Szia, Kriszta! De régen láttalak!”), és az energiájával azonnal kitölti a teret. Halász Judit gyönyörű. És ez már így is marad” – írja D. Tóth Kriszta.
Halász Juditról szóló múltidéző összeállításunk itt olvasható.
