Tóth Ildikó: “Szerintem a titkokra szüksége van az embernek”

2017 október 20. péntek, 7:36

“A titkok kellenek, az igaziak, a mélyek, a soha el nem árulhatók is” – fogalmazott Tóth Ildikó az Aurora Borealis premierje kapcsán.
A hirado.hu cikkéből:

“Szerintem a titkokra szüksége van az embernek, kell, hogy legyen egy titkos kamra a lelkében, ahova csak ő léphet be. Bár igen erősen működik az fura lelki exhibíció, amivel a manapság sokan mindent kiraknak önmagukról, mégis azt gondolom, hogy vannak igazi, mély titkok, amit az ember nem mer, nem tud és nem is akar nyilvánossá tenni. Néha elnézem a fiamat, és látom, hogy már neki is vannak titkai. És igen, nekem is akadnak. Nem hiszem, hogy bűn lenne. A titkok között is léteznek rosszak és jók. A rosszak között pedig olyanok is, amelyek mérgeznek, ölnek. Őrzőiknek pedig saját sorsuk diktálja, hogy ezt meddig fogja még cipelni méregként vagy teherként” – mondta Tóth Ildikó Mészáros Márta új filmjéről, amelyben egy középkorú, sikeres nőt alakít. A történet szerint az ő édesanyja olyan titkot fed fel, amely már nem cipelhető tovább.

Tóth Ildikó (fotó: Mónus Márton/MTI)

Tóth Ildikó (fotó: Mónus Márton/MTI)

“Azt hiszem, az elmúlt nyolc-tíz évben kicsit kimentem a divatból. Sokat vagyok vidéken, volt néhány évem Tatabányán, most Székesfehérváron játszom. Azok a kollégáim, akik egy pesti társulatnak a tagjai jobban szem előtt vannak. A vidéki színházi bemutatókról keveset hallani, pedig fontos lenne. Bosszantó, de végül megnyugtat a tény, hogy nézők mindenütt vannak. És bármennyire is közhely, de ki kell mondani, az ember elsősorban nem a szakmai elismerésért és díjakért lesz színész, hanem mert meg akarja váltani a világot, csak legyen ehhez közönsége. Egyébként én mindig nagyon szívesen és boldogan beszéltem, beszélek a munkámról, a szakmáról. Igaz, magamról már kevésbé” – hangsúlyozta a színésznő.

Tóth Ildikó elárulta, ritkán elégedett magával, de elkezdte megtanulni, hogy néha-néha muszáj az elégedettség szigetén megpihenni. “Számomra ez nagyon fontos tanulság, viszonylag későn kezdtem el ezt megadni magamnak. Elmúltam már 40, amikor rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Igenis kell, hogy az ember elégedett legyen saját magával. Igaz, ritkán, hiszen az elégedettséget a szakmám sem engedi meg: egy elégedett ember ugyanis megáll. És ez nem tesz jót egyetlen művésznek sem. Az elégedettség nem ösztönöz, az elégedetlenség annál inkább. Ebben a szakmában nincs olyan, hogy révbe ér az ember. Még nem vagyok 60 éves, de ha majd leszek, az is először lesz az életemben, és aztán már soha többé. Mindig jönnek új dolgok és új élettapasztalatok, nincs megállás. De az nem szerénytelenség, amikor kimondja az ember, hogy azt a tudást, amit birtokol éppen, végre teljes pompájában meg tudta mutatni. Lehet, hogy ez a pompa másnak nem elég, de ő mindent megtett érte. Én ebben a filmben – úgy érzem – maximálisan próbáltam jelen lenni, arra törekedtem, hogy egyetlenegy másodperc se legyen, amivel kapcsolatban nem tudom, hogy miért úgy csináltam. Hiszen, ha tudom, akkor az megtelik energiával, közlésvággyal, és annak kell, hogy ereje legyen, hogy fénye legyen. Jó, amikor kis hangyaként dolgozva, idővel megtalál az a munka, ahol ezt elérheted. Én így gondolok erre a filmre” – mondta Tóth Ildikó.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok