Básti Juli: “Kaposváron minden színész ezer fokon égett”

2017 október 25. szerda, 8:18

A Kossuth-díjas színésznő szerint a világ változott, de nem lett rosszabb, kesergés helyett érdemes inkább felvenni a tempót. Básti Julit a Magyar Nemzet kérdezte.

A Magyar Nemzet cikkéből:

“Volt, hogy nagyon fájt, hogy nem én kaptam meg egy szerepet, de mindig jött helyette más, ami legalább olyan nagy örömöt okozott. Színészcsaládba születtem, és már gyerekként tanúja voltam, hogy milyen borzasztóan féltékeny volt egy-egy színész, ha nem kapta meg azt a szerepet, amelyikre vágyott. Megfogadtam, hogy én ezt másképp csinálom majd. Soha nem fogok fúrni senkit, nem megyek fel az igazgatóhoz szólni, hogy de azt a szerepet én akarom… Büszke vagyok rá, hogy sikerült betartani a fogadalmam” – mondta Básti Juli.

Básti Juli (fotó: Sárosi Zoltán/Centrál Színház)

Básti Juli (fotó: Sárosi Zoltán/Centrál Színház)

1980-ban friss diplomásként a Csiky Gergely Színházhoz szerződött. Az akkori kaposvári éveket sokan a hazai színjátszás aranykoraként emlegetik. “Magyarországon addig színészcentrikus színjátszás volt: egy ember állt a színpadon, és mondta, mondta a szöveget… Itt pedig minden színész ezer fokon égett, még akkor is, ha csak egy mondata volt a darabban. A legkisebb szerepeket, a tömegjeleneteket is a legapróbb részletekig megtervezték, a csoportos szereplők is olyan tehetséggel, alázattal és találékonysággal vettek részt a közös munkában, hogy arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ez szociálisan is teljesen más létállapotot jelentett; egyetlen színész sem úgy játszott, hogy én vagyok a sztár, hanem mint a közösség tagja. A színdarabok pedig az akkori szociális és politikai helyzetre reagáltak. Szolnokon Székely Gábor és Kecskeméten Ruszt József ugyanezt csinálta. Csodálatos műhelyek voltak azok is, ezért is lett fantasztikus Budapesten a Katona József Színház, mert oda ezekről a helyekről mentek a színészek és a rendezők” – mondta a társulat egykori tagja.

Básti Juli szerint egy idő után minden vezető színésznek igénye van arra, hogy évente legalább egy nagy szerepet eljátszhasson, és ezt sokaknak nem tudta megadni a Katona. Ráadásul minden utazó darabban benne volt, belefáradt, elkezdett félni a repüléstől. Majd Törőcsik Mari hívta a Nemzetibe, ahol Vasziljev rendezte volna a Lear királyt, csak nőkkel. Nagyon szeretett volna Vasziljevvel dolgozni, mégsem lett belőle semmi. “Tizenegyen mentünk át a Katonából a Nemzetibe. Olyan hírek jártak, hogy a pénzért szerződtünk, pedig csak arról volt szó, hogy életünkben először annyi fizetést kaptunk, hogy a hónap végéig rendesen meg tudtunk élni belőle. Mégsem volt könnyű időszak. A Nemzeti indulása botrányos volt. Sokan a lábukat sem tették be a Schwajda-féle teátrumba, pedig ahogy más területeken, a színházi szakmában is tilos volna így viselkedni. Schwajda fantasztikus ember volt, fő bűne, hogy szerette a színészeket. Nem érdemelte meg, amit csináltak vele” – mutatott rá a művésznő.

A teljes interjú itt olvasható.