Művészi szabadság vs. áldozathibáztatás – A Krétakör Alapítvány ügyvezetője és a FESZ véleménye

2017 november 01. szerda, 11:06

Papp Dóra, a Krétakör Alapítvány ügyvezetőjének véleménye a Krétakör Alapítvány ügyvezetője a Facebookon tette közzé véleményét, melyet változtatás nélkül közlünk.

Papp Dóra sorai:

Szükség van a magánélet és a művész szerepeinek elhatárolására több okból is. Nem a művészi teljesítménytől függ, hogy nyilvánosság elé állhat-e az áldozat. Súlyos tájékozatlanságot jelent és komoly szakmai-etikai kérdéseket vet fel, amikor személyeskedés szintjén egy újságíró (vagy bárki más) súlyosbítja az áldozathibáztatást és próbálja megfélemlíteni az áldozatokat.

Messzire vezetne arról vitázni, mi a különbség a nézőtér és a színpad között. De biztos vagyok benne, hogy a félreértés akkor kezdődik, amikor valaki úgy ír véleményt, hogy nem tájékozódik – ez történt többek között a Lúzer című előadással.

Örülök, hogy alkalmam nyílik elmondani, hogy a Lúzer – a Krétakör valamennyi előadásához hasonlóan – nemzetközi turnékon bizonyított. Az előadásnak köszönhetően működött együtt a Krétakör Alapítvánnyal az athéni Onassis Center, ahol bemutatták A Harag Napja című előadást, és a bemutatót követően 2016-ban egy rangos társadalmi díjra, a Vera List Prize-ra jelölték Schilling Árpádot és a Krétakör Alapítvány Szabadiskola programját. Egy másik díjat, a Princess Margriet Awardot 2016-ban vett át az alapítvány képviseletében az alapítvány vezetősége és Sárosdi Lilla színművész, akinek a pályája megkérdőjelezhetetlen értéket képvisel. Sárosdi Lilla több mint 20 évet dolgozott a Krétakörrel. Munkatársainknak köszönhetjük az alapítvány hírnevét és sikereit. Ha valaki egy előadáson keresztül a művészt támadja, az az előadást létrehozó csapathoz szól. Ezért beszélünk arról is, hol a határ a szakmai kritika és a becstelen sárdobálás között.

Ha valaki megtalál egy előadásfelvételt, amit nem tud értelmezni, segítünk. Ajánljuk azoknak a szakmájuk által elismert kritikusoknak a véleményét, akik véleményt mondanak egy-egy előadásról esztétikai szempontból. Teljes archívumunk rendelkezésre áll 0-24, online.

Komoly kérdést vet fel, hogyan juthat el egy etikai és/vagy bűnügyi vizsgálatot igénylő kérdés addig, hogy a közösség megpróbálja a művészeti munkája során felvetett kérdések alapján megítélni, hogy az áldozatnak igaza van-e. A színésznek nem lehetne igaza, ha a színpadon is áldozatot játszott? A magánélet és a színpadon játszott szerep összetévesztése az egyik oldalon az áldozat hibáztatását jelentheti, a másik oldalon pedig az elkövető felmentését eredményezheti. Mindkettő súlyos szakmai hiba azok részéről, akik felelőtlenül használják a nyilvánosságot.

Papp Dóra írására a Független Előadó-művészeti Szövetség is reagált:

“Maximálisan egyetértünk a Krétakör ügyvezetőjének gondolataival, és elítélünk minden olyan aljas szerkesztői vagy újságírói tevékenységet, amely bármely zaklatási üggyel kapcsolatban az érintettek művészi munkáját minősíti, koncként dobva az áldozatokat a kommentelők elé.
A közösségi oldalakon és az internetes lapok cikkeihez kapcsolódó kommentek alapján szörnyű állapotban van a társadalmunk. Erre hívták és hívják fel a figyelmet a Krétakör előadásai”.