Hegedűs D. Géza: “Egyszerre voltam diák és tanár”

2017 november 04. szombat, 7:41

40 éve tagja a Vígszínháznak és 30 éve tanít a Színművészetin. Hegedűs D. Gézát a Szabad Föld kérdezte.

 

A Szabad Föld cikkéből:

Hegedűs D. Géza elmondta, sokat jelent a diákok közelsége, szerencsésnek érzi magát, hogy 1987 óta taníthat a Színművészetin. “Annak idején, 1971-ben Horvai István és Kapás Dezső – a Vígszínház két korszakos rendezője – vett fel a főiskolára, és ők is hívtak vissza tanársegédnek maguk mellé. Szinte hihetetlen, hogy már harminc éve tartok művészi beszéd és színészmesterség órákat. Szükségét éreztem, hogy én is tanuljak, ezért 1993-ban rendezői diplomát, 2000-ben pedig DLA (szabad művészetek doktora) fokozatot szereztem. Egyszerre voltam diák és tanár. Azonosulnom kell az újabb és újabb nemzedékek szellemi, lelki létével, idegrendszeri, fizikai állapotával, csak így tudok velük együtt lélegezni, gondolkodni. És magamat is látom fiatalon” – fogalmazott.

ifj. Vidnyánszky Attila, Hegedűs D. Géza / Vígszínház: Hamlet / Fotó: Dömölky Dániel

ifj. Vidnyánszky Attila, Hegedűs D. Géza / Vígszínház: Hamlet / Fotó: Dömölky Dániel

A kérdésre, milyen a hajdani diákjaival együtt játszani, így felelt: “Jó érzéssel tölt el. Van olyan pillanat, amikor ott állok a színpadon, és öt egykori tanítványom vesz körül. Három különböző korosztály képviselői: ifj. Vidnyánszky Attila (Hamlet), Csapó Attila (Rosencrantz), Zoltán Áron (Guildenstern), Hajduk Károly (Színész), Fesztbaum Béla (Polonius). Többek között ők jelentik a megújulást a XXI. századi magyar színházi életben.”

“Egy színész talpon maradásához, korlátainak feszegetéséhez, megújulóképességéhez csak fele részben elégséges a tehetség. Mindent ki kell bírni, a bukást éppen úgy, mint a sikert vagy a szélcsendesebb időszakot, az pedig megfelelő szellemi, lelki, fizikai, idegrendszeri kondíció nélkül elképzelhetetlen. Mélyen hiszek a széles körű műveltségben is. Megfelelő alapot jelent. Ha valamiféle nehézséggel találja magát szembe az ember, a megszerzett tudás birtokában rátalálhat a legjobb megoldásra. Az is fontos, hogy legyenek meghatározó mesterek. Én kivételezett helyzetben voltam, hiszen ki sem kellett mozdulnom a Vígszínházból, mégis az évtizedek alatt valamennyi színházi irányzat jelentős rendezőjével találkozhattam, akik vendégrendezőként fontos szerepeket osztottak rám a különböző előadásokban. Gondolkodni pedig a főiskola hajdani főigazgatója, Nádasdy Kálmán tanított meg. Az elején nem nagyon láttam túl a saját korlátaimon, egy önmagát kereső fiatalember nem azzal van elfoglalva, hogy átfogóan értékelje a helyzetét vagy kitekintsen a világba. Nádasdy volt az, aki az óráin felnyitotta a szemem. Azért a Vígszínház jelentőségét éreztem, már akkor is Európa-szigetnek számított” – mesélte Hegedűs D. Géza.

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok