“Az a legfőbb dolgom, hogy mindenki másnak jó legyen” – Cseke Péter újra indul a kecskeméti színházért

2017 november 12. vasárnap, 8:07

Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, aki két ciklus, vagyis tíz év után ismét pályázik a posztra, azt állítja: még mindig tanul. Csáki Judit kérdezte őt a Revizoron. Lapszemle.

A teljes interjút ITT a REVIZORON olvashatják.

A felvetésre, mintha mostanában némi irányváltás lenne a színházban, Cseke Péter azt válaszolta: “Így van. Amikor 10 éve átvettük a színházat, Réczei Tamással együtt csináltunk mindent; őt én nagyon-nagyon régóta ismerem, és annak ellenére, hogy nem ugyanolyan a színházi ízlésünk, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Művelt, érzékeny ember – sokat tanulok tőle. Ír is, ezt te is jól tudod, és rendezett is. De úgy gondoltam, a rendezés helyett sok más formában tud nagyobb hasznára lenni a színháznak. Eljutottunk arra a pontra, amikor a “gyermekemnek” azt kellett mondanom, hogy ezt nem, viszont szükségem van rád, csinálj minden mást. Jött Rusznyák Gábor, ő lett a főrendező, vele nyilván tényleg jött némi irányváltás, Tamás pedig továbbra is a művészeti vezető. De hát a címek igazán nem lényegesek. (…) A társulatban a vezető színészeknek keresünk darabot. Most azt fogod kérdezni, hogy mekkora a társulat, ezért gyorsan elmondom, hogy az állandó vendégekkel együtt körülbelül 30 színész van, de ezt nem olyan könnyű megmondani, mert amióta megszűnt a közalkalmazotti státusz – persze már tudhatni, hogy ez nem volt jó ötlet -, azóta a művészi állomány “számlaadó-szövegmondó kisiparos”. A háttérszemélyzet, mintegy száz fő, közalkalmazott. Ne mondd, hogy sok, három helyen játszunk, saját műhelyeink vannak, szóval inkább kevés. Most értem el, hogy kaptam tizenhat státuszt, és ezt felajánlottam tizenhat színésznek. (…) Aztán fontos az is, hogy Rusznyák Gábor olyant rendezzen, amit szeretne… És tudom, kiket szeretnék meghívni, ezt is egyeztetni kell a darabokkal. Fontos az évad egyensúlya a közönség szempontjából: legyen benne ilyen meg olyan. Ezt is tanulni kellett egyébként, hogy mire kell figyelni” – fejtette ki a direktor.

Cseke Péter / FOTÓ: Válasz .hu

Arról, keresi-e azt az embert, aki utódja lehet az igazgatói poszton, úgy nyilatkozott: “Gondolkodom rajta, persze. Gáborra is gondoltam, de ez nem egyszerű, vannak nehézségek, és nem is akarom meghallani azokat a mondatait, hogy ő most itt van, velem együtt tolja a színházat, de hát a jövő, ugye…”

Cseke Pétert arról is faggatták, miért nem játszik saját színházában. Ennek kapcsán elmondta, úgy gondolja, Kecskeméten más a dolga. “Szerencsére azt nem kellett tanulnom, hogy a mérték a legfontosabb, vagyis az, hogy hogyan tudja az ember megőrizni magát. Ha kellett, akkor egyet játszottam. De nem vágyom rá. Ráadásul látok színészből lett színigazgatókat; van, aki épp azért lett igazgató, mert keveset játszott, és ebben a pozícióban kárpótolja magát. (…) Muszáj mindig, minden helyzetben úgy gondolni magamra, hogy én itt igazgató vagyok, akinek az a legfőbb dolga, hogy mindenki másnak jó legyen” – tette hozzá.

A kezdetekről szólva elárulta, művészi népszínházat képzeltem. “Rengeteget tanultam, és ebből rájöttem, hogy milyen baromi keveset tudok. Reggel tíztől késő estig bent voltam, és eleinte mindent magamra húztam. Látni akartam, hogy milyen betűtípus van a plakáton, tudni akartam, hogy ki lesz a büfé vezetője… Nekem nem voltak “embereim”. Örököltem egy csapatot, akiknek elmondtam, hogy eddig így volt, mostantól meg másképp lesz. Aztán szép lassan összecsiszolódtunk, és ma már elmondhatom, hogy ez az én csapatom, ott tudom hagyni őket, tudom, ki mit fog csinálni, mikor fog felhívni és miért… De azért bizonyos szempontból talán még mindig túl egyszemélyes ez a színház, még mindig mindenben benne vagyok, de… én így tudok élni, nekem ez így jó. Az igazi nagy gond az, hogy ezt élvezem ugyan, de azok a bizonyos boldogság-pillanatok vagy boldogság-órák nincsenek meg az életemben. Hogy hátradőljek, és azt mondjam magamnak, hogy ezt jól megcsináltad. (…) Most, hogy készültem erre a beszélgetésre, és végiggondoltam az elmúlt kilenc évet, látom, hogy megvoltak ezek a pillanatok, de szinte nem vettem észre… Az is lehet, hogy én nem vagyok ilyen. Hogy eltolom magamtól ezeket az önfeledt pillanatokat. (…) Mert mindig ott a kérdés, a kétely, hogy jól döntök-e, hogy átöleli-e a kegyelem azt a produkciót, hogy összejön-e…, ezt nem tudom, az csak kiderül. Sokak szerint ez pofonegyszerű: kell egy jó darab, jó rendező, jó szereposztás, és minden rendben lesz. Hát nem, ez bizony nem így van. Ezért az örökös kétely… Muszáj néha merészet húzni; azt mondani Zsótérnak, hogy az előadását beteszem a nagyszínházba bérletbe. És amikor valaki az operettet keresi, aztán a Gabler Heddán ül leesett állal… és ha nem megy el a szünetben, akkor nyert. Meg mi is nyertünk” – magyarázta a direktor.

A teljes interjút ITT a REVIZORON olvashatják.

Szó esik benne arról, miként fejlődött a kecskeméti színház az elmúlt években és arról is, milyen utat járt be Cseke Péter a pályája során.