“Az egyik fontos ok, amiért itthon vagyok, az a kultúréhség” – László G. Attila Új-Zélandról tért haza

2017 november 14. kedd, 8:02

László G. Attila színész 5 év után, az igazgatóváltás idején távozott a Nemzeti Színházból. Másfél évig élt Új-Zélandon, de végül hazatért. Kalandos útjáról és tapasztalatairól mesélt a Life.hu-nak.

A Life.hu interjújából:

“2008-ban végeztem a Színművészeti Főiskolán. A vizsgadarabunkat megnézte Alföldi Róbert is, aki a nemzeti színházas időszakához keresett új embereket, egyfajta vérfrissítésnek. Kiválasztott 5 fiatal színművészt, köztük engem is, így vette kezdetét az a közös munka, amiben felépítettünk egy újfajta Nemzeti Színház brandet; egy kicsit progresszívebb látásmóddal. Ez az öt év életem egyik meghatározó színházi élménye volt, rengeteget tanultam belőle” – nyilatkozta László G. Attila.

László G. Attila

Annak kapcsán, hogy Alföldi távozásával pályafutása egy igen komoly fordulóponthoz érkezett, úgy fogalmazott: “Nyilván az ember érzi, hogy csúszik ki a lába alól a talaj, de a remény – ami elég fontos dolog – még mindig ott van benne. (…) Aztán jött a nagy kopp, hogy nem. (…) Elfogadtam. Ez teljesen természetes volt; új edző, új csapat. Így működött a Robinál is” – mesélte László G. Attila, aki azt is elárulta, több színházat felhívott, még Törőcsik Mari is kezességet vállalt érte, de nem sikerült új társulatot találnia.

Ekkor komoly döntést hozott, elment Magyarországról: “Nem volt barátnőm, gyerekem, azt gondoltam, mikor, ha nem most. Tudtam, hogy angol nyelvterületre akarok menni, és azt is tudtam, hogy jó messzire. Így döntöttem Új-Zéland mellett. Megismerkedtem egy lánnyal, Pignitzky Borival – azóta egyébként a kedvesem -, aki már volt kint. Ő segített nekem az egész logisztikájában, abban, hogy mire figyeljek, milyenek az emberek, akik kint élnek. Olyan helyzetbe akartam magam sodorni tudod, ahol nincs kapaszkodó” – számolt be a színész, aki working holiday vízummal (amivel maximum 1 évig lehet kint dolgozni, de egy cégnél legfeljebb 3 hónapot lehet eltölteni – a szerk.) végül szobafestőnek állt, majd egy bádogos cégnek kezdett dolgozni, közben megtanult angolul.

“A színházi munka megfoghatatlan; másfél hónap múlva derül ki a próbafolyamat végén, hogy az jó, vagy sem, hiteles, vagy nem hiteles. A fizikai munka eredménye viszont azonnal látszik. Nehéz, de sokkal egzaktabb, mint egy színészi munka. Ha nem lett volna biztosítókötelem, kétszer estem volna le a tetőről. Végeredményben itt is végig bizonyítanom kellett, csak egy másfajta közegben. Szükség volt alázatra és kitartásra, csak úgy, mint az élet bármely más területén” – fejtette ki a színész.

A színház azonban mégsem került ki teljesen az életéből. “Találkoztam egy iskolai drámatanárnővel, aki épp akkor csinált két felolvasóestet. Ő pedig azt mondta, hogy „Tessék, itt egy szerep, megcsinálod?”, én meg erre, hogy „Persze!”. Ez óriási dolog volt tőle. Volt benne kihívás, és nem csak azért, mert angolul kellett előadni. Az egész helyzet új volt a számomra; a munkamorál, a vérmérséklet. Ezután egymás után jöttek a szerepek – mint például Neil LaBute Fat Pig című darabja -, ami remek érzés volt, de fizikailag nagyon megterhelt, hiszen mellette ugyanúgy dolgoztam 10-12 órát. De mégis, rendkívüli módon élveztem, hiszen ismét színész lehettem! Aucklandben és Wellingtonban felléptem 1956-ban kivándorolt magyaroknak és azok gyermekeinek is, ez szintén egy nagyon érdekes és inspiráló helyzet volt”.

A kérdésre, miért döntött úgy, hogy hazajön úgy válaszolt: “Az egyik fontos ok, amiért én ma itthon vagyok, az a kultúréhség. Megveszik ugyan a jogokat, és lejátsszák a standard előadásokat, de nincs semmiféle progresszivitás a színházban. Amennyiben úgy döntenék, hogy leszámolok ezzel a világgal, akkor Új-Zéland lenne az a hely, ahova mennék. Minden megtalálható azon a szigeten: a vulkán, a hegyek, a pálmafás tengerpart. De akkor azt éreztem, hogy az 1 év 7 hónap elég volt. Akkor tudod meg, hogy mid van, amikor nincs. Nincsenek barátaid, újra kell építened magad körül mindent. Ez egy nagyon jó tapasztalat volt számomra, amit a mai napig kamatoztatok. (…) Amikor hazajöttem, még nem volt biztos, hogy maradok is. Úgy döntöttem, adok magamnak egy esélyt. Ha nem jön össze, akkor off, lezárom és visszamegyek. Ami meglepett itthon, az az, hogy egyáltalán nem voltak rám annyian kíváncsiak, mint azt én gondoltam. Egy csomó baráti kapcsolatom felül- vagy alulértékelődött részemről. Ezek nagyon jó szembesülések voltak. Fura volt látni, hogy megváltozott a színházi erővonal” – magyarázta László G. Attila.

Jelenleg játszik a Katona József Színházban, a Borisz Godunovban, egy évadot leforgatott a Tóth Jánosban, és most a harmadik előadására készül a Terminal Workhousban. Emellett egy saját koncert-színházi előadása is van, amelyben Ady verseket zenésít meg Dj Pandával, egy basszusgitárossal, egy hárfással és egy videógrafikussal.

A teljes interjút itt olvashatják.

 
 

Kapcsolódó anyagok