“Csak magamban hiszek” – Kovács Patrícia válaszolt

2017 november 19. vasárnap, 7:36

A színésznő szerint a félelem béklyóba köti az embereket, ő pedig elhatározta, hogy nem enged a félelemnek. Kovács Patríciát a Digital Hungary kérdezte.

A digitalhungary.hu cikkéből:

“Egy színésznek az a legjobb, ha társulatban dolgozik, mert az ad egy jófajta ‘csűr élményt’ az embernek: nyugalom van, megvédenek, tizenharmadik havi fizetés is akad. De pont a Vígszínházban dolgoztam, amikor arra jöttem rá, hogy én ennél autonómabb személyiség vagyok. Azt éreztem, hogy nagyon vonzónak kellene lennie annak a társulatnak vagy eszmeiségnek, ami miatt beáldozom az autonomitásomat. Akkor még nem volt gyerekem, úgy éreztem megtehetem, hogy kiugrom a semmibe. Nem vagyok jó katona, többet gondolok a világról. Szeretek kérdezni és ha nem kapok válaszokat, akkor befeszülök és az senki sem jó” – fogalmazott Kovács Patrícia.

Kovács Patrícia (fotó: Horváth Péter Gyula/nullahategy.hu)

Kovács Patrícia (fotó: Horváth Péter Gyula/nullahategy.hu)

A biztosból a bizonytalanba ugrással kapcsolatban elmondta, azt érezte, hogy megfullad, ám az feltűnő volt, hogy mindenki nagyon féltette és senki nem értette azt, hogy egy nagy intézményből kiugrik a semmibe. “Harminc évesen egy ilyen ugrás még belefér. S lekopogom, jól sikerült. Nem féltem, de féltettek” – tette hozzá. “Ha valami ok miatt leperegne előttem az életem, akkor nem szeretnék olyan dolgokat látni, amit ne mertem volna megtenni. Azt sosem akarom érezni, hogy ‘mi lett volna, ha nem így döntök’. Ez az egyetlen mottóm. Én könnyebben hagyok ott csapot-papot szakmailag vagy akár a magánéletemben. Ha kapok egy szakmai ajánlatot, ami kívül esik a színészi komfortzónámon, akkor nyilván félek attól, hogy milyen lesz a szakmai megítélésem. De az az érzés sokkal erősebb, hogy ha nem próbálom meg, akkor gyáva leszek és a végén az elszámolásnál az lesz a kérdés, hogy merre mehetett volna az életem. Nekem ez a legfontosabb. Ez a szemlélet bennem gyerekkorom óta megvan, nem él bennem a csinovnyik. Nagyon tudok dolgozni, szorgalmas vagyok, de semmit nem csinálok csak azért, mert azt úgy kell, vagy hogy tartsuk meg azt, ami megvan” – mondta a színésznő.

“Csak magamban hiszek. Amikor megszületett a kislányom, voltak problémáim az első hónapokban, mert meg akartam felelni az édesanyámnak, mindenki jó tanácsának. Most már csak befelé és a gyerekemre figyelek, csak arra van szükségem, hogy le tudjak csendesedni, s kizárjam, hogy ki mit mond. Ekkor jó döntéseket hozok. Szokták tőlem kérdezni, hogy hol szeretnék tartani hatvan- meg nyolcvan évesen. Azt szoktam mondani: éppen olyan flexibilis akarok maradni, mint amilyen most vagyok, nem arra gondolni, hogy mi lesz öt év múlva. Mert az egy iszonyatos béklyó. Az lesz, aminek jönnie kell, csak érezzem meg, hogy mikor kell váltani, vagy megtartani valamit. S akkor nem lehet baj” – hangsúlyozta Kovács Patrícia.

A teljes interjú itt olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok